Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - Nagy Judit: Nemzetiségi önismeret, nemzetiségi etika

kezdve azt a hivatást kívánta magára vállalni, hogy a Dienes László, majd a Gaál Gábor szerkesztette folyóirat legjobb hagyományait követve, művelődésünknek a nagy­világ haladásával való lépéstartását serkentse. Ablakokat próbáltunk nyitni az informá­ciók és nézetek szabad áramlását ösztönözve, az új haladó filozófiai, tudományos és művészi irányzatok felé, e kitekintés rendszeresítésével is a már említett párbeszédet szolgálva. Világnézeti alapállásunk az alkotó marxizmus volt és marad. Az utóbbi 10—12 év erőfeszítései főként arra irányultak, hogy a modern nemzetiségi önismeretet és tuda­tot tápláljuk. Elsőrendű feladatunknak tekintettük, hogy — profilunknak megfelelően — gondoskodjunk a magyar nyelvű tudományos közlemények megjelentetéséről, s ezen az úton is elősegítsük az új szakembereknek az anyanyelvi kultúrához való kötődését. Persze, nincsenek illúzióink afelől, hogy ebben a vállalkozásban csak valaminő pótszere­pet tölthetünk be. Nemrég hagyta el a nyomdát 1981-es évkönyvünk, amelyben — egy minta Korunk-számot összeállítva — visszatekintünk az elmúlt húsz esztendőre és meg­próbáljuk teljesítményünk lényegét sűrítve bemutatni. Ez a teljesítmény mintegy előlegezi azt a közép-európai viszonylatban új tudományágat, amely többek között Gáli Ernő szellemi műhelyében nyerte el első érvényes és figyelmet felkeltő bemutatkozását. Gáli Ernő bemutatását megkísérelve nemzetiségi meghatáro­zottságát és önkéntes nyitottságát emeltem ki. Előbbi a kisebbségi lét adott szituáció­jából, utóbbi e determináltság szélesebb nemzeti-történelmi összefüggéseinek kereséséből adódik. Egyenes út az egyeditől az egyetemesig, a sajátostól az általánosig. A nemzeti­ségi tudattól a nemzetiségtudományig. — Ha az előbbiekben érintett s a két világháború között „élettudományoknak” keresz­telt kutatási ágak jórészt a múltra vonatkoznak, s főként a szellemi szférát érintik, a nemzetiségi lét parancsai a mai valóság és a jövős tendenciák feltárását is sürgetik. Átfogó, globális jellegű tudományos búvárkodásra van szükség a nemzetiségi lét és kultúra sajátosságainak megragadására. Eredményeitől azt várhatjuk, hogy önmagunk megközelítően hű és állandóan tovább mélyítendő ismeretében, reálisabban tudjuk he­lyünket a világban felmérni. A hiteles romániai magyar önismeret éppen ezért elenged­hetetlenné teszi az egész ország valóságának, a román nemzetnek és a többi együttélő nemzetiségnek minél alaposabb, minden torzítástól mentes ismeretét. Jellegzetesen interdiszciplináris kutatásról, a történelemtudomány, nyelvészet, irodalom- történet, demográfia, néprajz, jogtudomány, társadalomlélektan, statisztika, gazdaság­tan stb. művelőinek együttműködéséről van szó, az egybehangolás, az általánosítás pedig — véleményem szerint — a szociológiát illetné meg. De nem zárom ki ebből az összehangolt erőfeszítésből a szociográfiai riportot sem. Tág tere nyílna — a meg­honosodás mértékében — az etnológiának vagy a kulturális antropológiának. E sokágú kutatás és eredménye: a reális önismeret, sohasem lehet öncél, hanem közvetlenül vagy közvetve a társadalompolitikai gyakorlatot kell szolgálnia. Ebbe a tágan értelmezett praxisba beleértendő még a nevelés, az erkölcsi alakítás feladatköre is. Az önmagunkról s a velünk együttélőkről való előítéletmentes kép kialakításával a népek barátságát erő­sítjük, s ilyen értelemben részt vállalunk ama hídszerepnek a betöltésében is, amely sokáig csak az írók küldetésének számított. Itt is, mint a népek közötti közeledés összes vonatkozásaiban, a kölcsönösséget kell a siker, a hatékonyság döntő feltételének te­kintenünk. Akárcsak a nemzetiségi etika esetében, a romániai magyarság valóságának teljességre törő feltárásában sem vagyunk arra kárhoztatva, hogy minden fogódzó nélkül próbál­kozzunk. E téren is rendelkezünk bizonyos előzményekkel, amelyek kritikailag haszno­síthatók. A kisebbségi lét szorításában részben a marxizmus térhódításának következ­ményeként, részben a román és magyar falukutatás hatására a harmincas évek Erdé­lyében több kísérlet történt egy ún. „kisebbségtudomány” létrehozására. A különböző kezdeményezések között felsorolhatom az Erdélyi Fiatalok falumunkáját, a Hitel de­mográfiai felméréseit és a Korunk munkásszociográfiáját. A marxizmus hatását is jelző elméleti pretenciókkal íródott Mlkó Imre Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című könyve. Európai színvonalat ért el — Balogh Arthúrnak és Mikó Imrének köszön­hetően — a kisebbségi jogtudomány művelése. E tradíciók értékesítése természetesen nem oldja meg mai elméleti és módszertani prob­lémáinkat. Nem tekinthetünk el attól, hogy egyrészt a marxizmus klasszikusai nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom