Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - NAPLÓ - Wlachovský, Karol: A magyar irodalom szlovák fordításáról

állami könyvkiadók láttak ekkor hozzá a koncepciózus fordítói politika kidolgozásához. Klement Gottwaldnak, hazánk első munkáselnökének szavait követve „lehetővé tenni az olvasóknak, hogy megismerjék mindazt, ami a kulturális múltból a legértékesebb”, hozzáláttunk a magyar klasszikusok: Jókai Mór, Eötvös József, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond műveinek kiadásához. Hadd utaljak vissza a hozzászólásom elején említett statisztikai adatokra. Gondolom, fölfigyeltek rá, hogy a kiadott művek száma értékükkel fordított arányban csökken (Jókai 30, Mikszáth 20, Móricz 12). Szimptomatikus Jelenség ez, s nem éppen szimpatikus. Ebben az összefüggésben arról is szólni kell, hogy a magyar klasszikusok kiadásában mindenekelőtt Ľudo Zúbeknak vannak jelentős érdemei. Gondosan válogatott, s még gondosabban szerkesztett, s ennek köszönhetően a magyar irodalom fordításának első intenzívebb korszakából sok ma is friss és vonzó mű maradt ránk. Említettem azt is, hogy az ötvenes években számos olyan regényt is kiadtunk, például Illés Bélától, Szabó Páltól, amelyeknek már legföljebb dokumentatív értéke van a szlovák olvasó számára. A magyar irodalom fejlődése azóta meghaladta a fent említett írók műveinek színvonalát.

Az epika pozícióinak megerősödése a magyar irodalomban, amelyet egyébként jól bizonyít az a tény is, hogy az elmúlt évtizedben a magyar Irodalom mindenekelőtt szépprózai műveivel törte át a nyelvi és az országhatárokat, a hatvanas évek kö>- zepe óta a szlovák fordítások is jól tükrözik. A szlovák fordításirodalom szinte valamennyi olyan magyar szépprózai műre reagált, amely Magyarországon felborzolta a kedélyeket. A hatvanas években azok a prózai művek tartoztak ide, amelyek közvetlenül, szinte publicisztikusan reagáltak az ország éppen aktuális problémáira, s a társadalmi fejlődés ellentmondásait feszegették. Ide tartoznak Berkes! András, Mesterházi Lajos és Fejes Endre regényei, amelyek témájuk miatt lehettek érdekesek a szlovák olvasó számára. Később a lefordított művek listájára — nemzedéki hovatartozástól függetlenül — felkerültek a mai magyar irodalom művészileg sokoldalúbb és értékesebb művei is. Csak néhány név a gazdag és színes írói palettáról: Déry Tibor, Németh László, Darvas József, Dobozy Imre, Örkény István, Fejes Endre, Palotai Boris, Sánta Ferenc, Kertész Ákos,

Szabó Magda, Mészöly Miklós, Ottlik Géza. A magyar irodalom szlovák fordítói egyre több figyelmet szentelnek a kispró- zai műfajoknak, a novellának és az elbeszélésnek Is. Hadd említsem meg, hogy fordítottunk Mándy Iván és Örkény István klsprózai műveiből. Az 'érdekesség kedvéért megemlítem, hogy ezek a fordítások általában 3 — 30 000 példányban jelentek meg, s rendszerint egy éven belül elfogytak.

Ami tehát a magyar szépprózát Illeti, úgy vélem, a szlovák válogatások és fordítások, főleg a hatvanas évek közepétől hűen tükrözik annak fő fejlődési irányát. Hozzáteszem azt is, hogy a Smena Könyvkiadó jóvoltából a szlovák olvasók megismerkedhettek a fiatalabb nemzedék néhány jeles írójának, így Simonffy András, Csörsz István és Vámos Miklós néhány művével is. Olyan Írók ők, akik a magyar próza realista hagyományait folytatják. Ugyanakkor szándékunkban áll azokat az írókat is bemutatni, akik a realista szemléletet groteszk látásmóddal próbálják beoltani, mint például Nádas Péter.

Persze, a prózát tekintve is vannak fe- hér foltok kiadásunkban. Több jelentős művet eddig nem fordítottunk le. Az adósság- törlesztést a századeleji irodalomtól kell elkezdeni. Hiányzik a századvég és a századforduló magyar prózája fordltásirodal- munbkól, de a nyugatosok néhány jelentős műve is, és nemcsak az első nemzedék íróié, hanem a későbbieké is, a negyedik nemzedékkel bezárólag. Tudomásom szerint a szlovák könyvkiadás igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ezeket a fehér foltokat eltüntesse. Igényes feladat ez, és összefügg azzal, hogy aránylag sok művet fordítunk a magyar irodalomból. A mennyiség azonban nem mehet a minőség rovására. Más szóval, nem mindegy, mely művek képviselik a magyar irodalmat.

Tartozásunkhoz kell sorolnom az esszét és a szociográfiát. A szlovák fordítók eddig egyikre sem, másikra sem figyeltek oda kellőképpen, s szlovák fordításban csupán művek töredékeit ismerjük. (Pl. Ily- lyés Gyulát). Ez pedig hiba, mert a magyar esszé színvonalasan tükrözi a magyar irodalmi gondolkodást, a szociográfia pedig összeköti az irodalmat a hétköznapi, változó élettel.

Kis számban jelennek meg Szlovákiában magyar irodalomtudományi és irodalom- történeti művek is. (Még tíz publikáció