Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - LÁTÓHATÁR - Dénes Imre: Perui mítoszok és legendák
A BAGAZÁNI KRISZTUS A riojai szépséges templom azonnal magára vonja minden átutazó figyelmét. A Plaza de Armas tér nyugati oldalán, az Iglesia Matriz nevű templommal szemközt helyezkedik el és a Bagazáni Krisztus Temploma nevet viseli. Ajtaja éjjel-nappal nyitva áll, hogy az ide sereglő hívők szakadatlanul bemehessenek rajta, s ott ki-ki hálát adhasson a sikeres üzletkötésért, a kedvező időjárásért, a jó termésért és egyéb isteni jótéteményekért. A tehenészek vagy a postahordók Rióján átutazóban mindig betérnek a templomba, hogy olajmécsest gyújtsanak benne és egy tál ételt áldozzanak fel az oltár előtt. A Bagazáni Krisztus valóban csodatevő, és különös története van. Sok-sok évvel ezelőtt történt, hogy Manuel Aspajo két bikát hajtott haza Chachapoyas hegygerincéről. Háromnapi út után — ekkorra már a pischohnaüuai kopár fennsíkot is megjárta — egy gyönyörű, napsütéses délutánon Bagazánba ért. A bikákat kikötötte legelni, maga pedig elköltötte a vacsoráját, majd békés álomba szenderült. Másnap hajnalban — öt óra felé — ébredt és a bikái után nézett. A Bagazán nevű patakhoz is elment, s ott egy huhogó hangra lett figyelmes. Ügy gondolta, hogy talán egy öszvérhajcsár keresgéli az állatait, ezért válaszolt a hangra. Csönd lett. Egy idő után megint felhangzott a húuuul-húuuu! Aspajo hangosan visszafelelt a huhogásra, majd óvatosan elindult a hang irányába. Egy tágas barlanghoz érkezett: belseje esőtől, széltől védett hajlékot nyújtott a rászorulóknak. Nagy meglepetésére a barlang mélyében egy apró Krisztusszobrot talált egy oltárforma kőbe ágyazva. Térdrehullott, elmondott egy sor miatyánkot, majd az örömtől zokogva szorította magához a szobrocskát. Bikáiról megfeledkezve, bőrzsákjába helyezte a szobrocskát és szapora léptekkel elindult Riója felé. Másnak három napig tartott volna az út, ő azonban még aznap megérkezett, mintha csak szárnya nőtt volna. A vállán cipelt teher is egyre könnyebbnek tűnt neki útközben. Riója vezető személyiségei kezébe helyezte a Krisztus-szobrot, akik a nép örvendezésétől kísérve még aznap lerakták a Bagazáni Krisztus Temploma alapkövét. Aspajo csak most kapott észbe: a bikák! Újból nekivágott a Bagazánba vezető útnak. Nem sokat mehetett, amikor a bikákat már meg is pillantotta: éppen Riója irányába baktattak. Ez volt a Bagazáni Krisztus első csodatevése. ACHIQUEÉ Egy faluszéli házikóban éldegélt két gyermekével egy betegeskedő özvegyasszony. A sok munka és megpróbáltatás megtörte erejét és nemsokára meg is halt. A kis árvák fedél és élelem nélkül maradtak. Egy napon, amikor az éhségtől elcsigázva kóboroltak, egy veréb repült el a fejük felett, egy szál krumplivirággal a csőrében. [Ez a növény ritkaságszámba megy ezen a vidéken.) A gyerekek előtt felcsillant a remény, hogy ha követni fogják a madarat, valahol a környéken majd krumpliföldre találnak, s így megmenekülnek az éhhaláltól. El is indultak. Igen ám, de élt a falujukban egy gonosz, vén banya, akit Achiqueénak hívtak, s amint tudomást szerzett a gyermekek szándékáról, feltette magában, hogy megöli őket és a krumplit magának szerzi meg. Becsalogatta őket a házába, s amíg a kislány tűzifát hasogatott az ebédfőzéshez, a banya megragadta a fiúcskát, hogy megölje őt. A kisfiú hangosan sírni kezdett, mire beszaladt a leányka, s átlátva a helyzetet, fölkapott egy nagy kődarabot, és megdobta vele a gonosz banyát, azután hátára vette a kisöccsét, betakarta a vállkendőjével és elmenekült vele. A vénasszony üldözőbe vette a gyermekeket, s már csaknem utolérte őket, amikor találkoztak egy kakassal. Azt mondta akkor a kislány a kakasnak: — Tie wiscur alasllequic rurincho paquecallam. (Kakas bátyó, rejts el bennünket a szárnyad alá.) A kakas ezt jó szívvel meg is tette. Nemsokára odaért hozzájuk Achiiqueé és megkérdezte a kakastól: — Tie wiscur huambra llaccuna manaccu ricarckauqui? (Kakas bátyó, nem láttál errefelé egy kislányt batyuval a hátán?) A kakas felelet helyett úgy arcul csapta szárnyával a vén szipirtyót, hogy menten elöntötte őt a vér. A kislány pedig felhasználva az alkalmat, kereket oldott, ám előtte még így szólt a kakashoz:
