Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - FIGYELŐ - Zolczer János: Dudás Károly: Jártatás

be kezd az állatkertőrrel: az állatokról. Vagy A csellósról, amely csak egy léleg- zetnyi hosszú, mégis micsoda fenségesen kimunkált Írás: benne egy elviselhetetlenül félrecsúszott sors, akárcsak a még rö- videbb A tamburás című írásban. A két zenészről, akik talán többet érnek, tehetségesebbek minden agyonünnepelt, világpódiumokat megjárt muzsikusnál, mégis, a sors kifürkészhetetlen szeszélyénél fogva egy-egy eldugott kocsmai zenekar ímmel- ámmal megtűrt tagjaivá lettek. S ha néha- néha még zenélhetnek, akkor sem értik

meg hangszerüket, csendüljön fel azon akár Bach Szólószonátája. Mert az úri vendég azt is csak primitív népdalnak tekinti. S felsorolhatnám így a kötet minden darabját.

Hadd fejezzem be az Ismertetést a Párhuzamos fejezetek című részből kölcsönzött utolsó mondatokkal: „A diófát háromszor kell ültetni, ha ültetője termést akar. Olyan fát, amely hosszan terem. Ha nem porondos a talaj, nagy követ kell alája tenni, hogy a gyökere szerte menjen, kapaszkodjon.”

Zolczer János

A forradalom vihara, epoxid