Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Hagyományunk: a Sarló

közökkel, vagy a falu felemelésének Szabó Dezső-i hitével, elképzelésével harcolni. A „magyarok és nem magyarok” pártjára kellett állniuk, mert a kétes szövetség-kere- sések és szövetség-kötések ideje lejárt, s a lehetséges kompromisszumok is kimerülőben voltak.

Az ébresztőt, az eszméltetőt Fábry Zoltán fújta. Harcra buzdító írása — Etnográfiai szocializmus címmel — a Korunkban jelent meg, 1929 nyarán. Aligha lehet kétséges, hogy Fábry szavai termékeny talajra jutottak. Igaz, Balogh Edgár a Sarló történetét felölelő Hét próba című művében azt írja, hogy a mozgalom ekkor már felismerte a veszélyhelyzetet. Azt, hogy a falu „felfedezésével”, regösjárással, „nép közé menéssel” — Fábry szavaival — a „meseködökbe, szófelhőbe” burkolt valóságlátással nem lehet a jövőt, a szociális igazság érdekeit szolgálni. Érzésünk szerint azonban a bírálat jogos volt, s lényegmondanivalóját tekintve távolról sem elkésett. Fábry „az új körülmények parancsai elé került magyar élet karcsú formái helyett” — melyet a regöscserkészek hirdettek — az osztályharc igazságát kéri számon az ifjúságtól. Egyértelműen jelzi a járható utat: „... ezt a népet már nem kell felfedezni, amikor ez a nép már mindenfelé érthetően megnyilatkozott. Ma már nem lehet a nép felé bazsarózsásan közeledni: csak egy út van: teljesen és mindenestől — ha kell, osztálytagadón — melléje társulni, mint egyenjogú mellé, mint kizsákmányolt mellé: szociális végkövetkezetességgel, értük való arccal!... A regösöknek nem kapufélkákat kell lerajzolni, de nyomort hallgatni, nyomorstatisztikát felvenni, és okos képű gyerekarcok, bazsalikom-menyecskék helyett a regösnaplóba bevezetni: ugyan hány gazdasági sztrájk is volt az idén Szlovenszkón, és ugyan miért? Ez lenne az út, ez lenne a meglátás.”

Fábry talán ott téved, amikor a sarlósok regösjárásában csak a XIX. század vége orosz mozgalmának, a „nép kö’zé menésnek” a folytatását látja. Nem veszi észre, hogy ez a többségében városi, polgári ifjúság 1920 után új helyzet elé került. A gimnázium padjaiban és az egyetemeken kellett megismerkedniük az új történelmi helyzettel, s meg- mártakozniuk a valóságban. Igaz viszont az is, hogy már az Etnográfiai szocializmus megjelenése előtt egy Szalatnaihoz írott levélben (Szalatnai egyébként le akarta őt beszélni arról, hogy „új nemzedékről” írt cikkét a Korunkban megjelentesse) Fábry szigorú kritikát mond a sarlósokról, s lapjukról, a Vetésről. 1929. május 14-én Fábry ezt írja: „. .. ha a régi hibák felszínre kerülnek, azok semmi esetre sem árthatnak, mert hisz a célom: kiirtani ebből a jól gyúrható anyagból azt, ami kölönc, ami hiúság, ami lokálhorizont és antiszociális. Igen: Kessleréket. A Vetést szeretni kell, melléjük állni, hisz ők az egyetlen élő anyag ma. De épp azért: ha alap akarnak lenni, akkor abból ki kell ugratni mindent, ami nem odavaló. Egy bajotok van, egy bűnötök, hogy túl rózsaszínben látjátok az egész Vetést, hogy kicsit sokat udvaroltok mindnyájan Vetéséinek Kassáktól kezdve A Napig. Kesslerék amúgy is nagyon el vannak telve programjuktól, önmaguktól, ha semmiféle aktív és pozitív eredményt kiugrató akadályokat nem teszünk eléjük: a semmibe futnak... Legféltettebb gyermekünkkel szemben kell a legszigorúbbnak lennünk, és ha kell, illúziókat kell széttépnünk, brutálisan hátat kell nekik fordítani, hogy újrakezdhessék, most már jobban, másképpen, egészebben.”

Olyan idők jártak, amikor nem lehetett tovább diplomatikusan, békülékenyen mindenkinek jó arcot vágni. „A magyarságért nem kell hangoskodni: ez az adottságunk, minden más: munkának eredménye” — szólt a Fábry-regula! S az élet sem maradt adós. Alapyék komáromi „legújabb vitézsége” — ahogy Szalatnai írja Fábrynak 1929. március 16-i levelében — a balrafordulást, a helyzetfelismerést sürgeti a Sarló-mozgalomban. „Most a Sarló forradalmasításáról van szó, nem tudom, mi lesz, de talán sikerül valami” — írja levelében Szalatnai 1929 novemberében. A komáromi kudarc — úgy tűnik

— nem nagyon viselte meg az ellentétekkel, problémákkal küszködő Sarlót. Egyébként azért mentek Komáromba, hogy Terebessy János lelkes ifjúsági sportvezető (a törvény- széki bíró fia, később a kosúti események koronatanúja) segítségével fiatalokat toborozzanak. Azért választották Komáromot, mert itt voltak a leggyengébbek, itt prédikálták ki őket a bencés tanárok, s Alapy Gyula egyházkerületi főgondnok, tartománygyűlési képviselő itt „ócsárolta a Férést”. A sarlós estre azonban nem került sor, mivel számukra ezen a napon nem volt előadóterem Komáromban. Alapy, aki a Jókai Egyesület elnöke is volt, erre az estre lefoglalta a város minden termét. „A megcsúfolt sarlósvezetők egy része hazament a következő vonattal”, a többiek pedig egy mulatóban vigasztalódtak, mulatták el „maguktól ezt az éjjelt”.