Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - LÁTÓHATÁR - Vladimír Kolár: Nyaralás (elbeszélés]
kozott, a fáradtságtól karikás a szemünk, a pénztárcánk meg tömve. Ha nem búgna a motor, szinte félnék ettől a dermedt csendtől. Az egyik vámon minden különösebb hercehurca nélkül túljutottunk. Néhány óra múlva pedig már Szlovákiában kellene lennünk. De ahogy közeledünk, egyre idegesebbek leszünk. Apunak néha csikarja a hasát, nem tett jót neki a kávé, anyu meg a (nagy sebesség miatt fél, és el-elsírja magát. Egy csöppet sem voltunk fáradtak, mikor megérkeztünk a kempingbe. A hegy lábánál zúgott, morajlott a tenger. Apu kiszállt, nyújtózott egyet, aztán egy ideig a tájat szemlélte, s látszott az arcán, hogy elégedett. — Látjátok, kibírtuk! Felállítjuk a sátrat és mehetünk szundizni. Délután már akár úszhatunk is. Éppen felkelt a nap. A hegyek mö'gül kukucskált ránk, ahol nemrég még borzongtunk a félelemtől a nyaktörő, kacskaringós utakon, mivel kilométernyi szakadékok tátongtak alattunk. Én közben fölkaptam a fürdőnadrágomat Is, hogy kipróbálom a tengert. A nagyi azonban utamat állta: — Előbb pihend ki magad! A tengert még élvezheted eleget. Meg aztán elég messze is van. Apu kezembe nyomta az autó kulcsát, hogy kezdjem a kirakodást. — Legalább a sátor álljon. Aztán majd körülnézek, lehetne-e a tengerhez közelebb is sátrat verni. Mert hát nem éppen leányálom visszafelé jövet kilométernyit kapaszkodni hegynek fel. A nagyinak viszont tetszik idefenn. Egy csöpp kedve sincs újra költözködni. — Nem, Jeníkem, itt maradunk. Vannak itt fák, szép a kilátás, itt aztán nem önt ki bennünket a víz. Mert jöhet vihar meg hatalmas hullámok. Itt nagyon is jó lesz! Mindjárt más indokot is talált. — Meg aztán itt van mindjárt az üzlet a szánkban. Az én gondom a háztartás, csak nem fogok ide fel a dombra kutyagolni bevásárlás végett. így meg csak pár lépés az egész. Aztán itt bizonyára jobban is tudok majd aludni, hisz odalenn úgy zúg, akár a Niagara. Persze, anyué volt az utolsó szó. Azzal vetett véget az egésznek, hogy elkezdte kirámolni a cuccot. — Nézd, Jeníkem, utóvégre le is hordhatsz bennünket kocsival. Csak nem fogok annyit gyalogolni ebben a hőségben?! — Már csak ez hiányzott! El tudjátok egyáltalán képzelni, mibe kerülne az a sok benzin? Márpedig az autó itt marad, s csak akkor mozdul innen, ha indulunk haza. Itt a fa alatt jó árnyékban lesz, akár le is takarhatom. De isten őrizz, hogy sós tengervízzel mossuk! Megjárhatnánk vele! A só egykettőre szétmarná a kocsit. Tehát apu is beadta a derekát a nagyi érvei előtt. — Nekem az a kis séta úgysem árthat. Utóvégre az is sport, s ha leizzadok valamicskét a kilóimból, nem történik semmi. S itt a kempingben is lehet zuhanyozni. A nagyi éppen visszatért a mosdóból, s hozott vizet is, hogy kávét főzzön. — Nem valami híres hely. Képzeljétek, a zuhanyozók közösek. — Micsoda? A női meg a férfi zuhanyozó együtt? — Már csak az hiányozna! A női zuhanyozó nincs fülkékre osztva. Benne a zuhanyok sorban, meleg víz, hideg víz, a nők meg ott mosakodnak pucéran egymás mellett. — Tán felöltözve zuhanyozzanak? — Azért elválaszthatnák a zuhanyozót valahogyan, amolyan kis fülkékre oszthatnák. Csak nem fogok mezítelenül ténferegni ott a népek szemeláttára! Apu kacag, hogy a nagyi miket csacsog össze-vissza. —Nahát, mami, pedig arra gondoltam, hogy a nudista strandra is elviszlek. A nagyi elvörösödik mérgében: — A mezítelen férfiak közé?! Elment a józan eszed? És vigyem magammal ezt a gyereket is arra az erkölcstelen helyre?! — Miattam akár sátorozhatnánk is ottan. Képzeld csak el: reggeltől estig meztelenül lenni, a vendéglőben is, s játszhatnánk döngetőt... A nagyi mindenáron el akar küldeni a közelből. Anyu segítségére számít.
