Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - LÁTÓHATÁR - Vojtech Kondrót: Úton a Téry-menedékházhoz (vers)
Ezt a verset SZIA BELO a hóba írtam de estére örökre betemette A Nagy-lejtő alatt találkoztunk ő a rádiótelefon ötvenkilós telepét és szorongását cipelte lefelé — én a magamét (csak úgy könnyedén) vittem a hegyre Kafkáról beszélgettünk aki már jobban sízik nálam Martinról a fiáról és törött kezéről — arról mennyire örülünk gyermekeink sikerének és annál inkább csüggesztenek saját vereségeink Fehér szemű hópihe-lány — hópihe hópihére vár Ez a vers Bankáról szól (elsős) aki bot nélkül jobban sízik mint bottal (hátra tett kézzel akár az iskolapadban) 3 Ez a vers a távoli asszonyról szól aki miatt feltörekedtem Megérinteni a póznát (a fehér-zöld póznát) szemmel ujjal egész testtel Sarki táj képzete — régi versek: A kedvesem oly tiszta ágyat húzott hogy szinte reszketek bele Az utolsó légy sarkkutatóként mászik rajta Reggelre megvesz isten hidege
