Irodalmi Szemle, 1981

1981/6 - LÁTÓHATÁR - Ľubomír Feldek: Csapdában (vers)

ĽUBOMÍR FELDEK

Csapdában

Barátom panaszolta: „Észrevetted? Folyton valami csapdába esünk ..Alighanem igaza van. Papírt húzok az írógép csapdájába, és kibámulok az ablakon. A függöny -csapdája. Félrevonom a függönyt. Vaksi szemem csapdája. Keresem a szemüvegem. A szórakozottság csapdája. Az úton asszony halad

gyerekkocsival

ás nagy hassal. A gyermek a kocsi csapdájában. A gyermek a has csapdájában. A nő a kocsi s növekvő hasa csapdájában és

mindhárman

az E-75-ös út csapdájában —

ahol még a járdát sem méltőztatott megjavítani senki, s így

minden évben

valaki itthagyja elcseszett élte csapdáját.

De mit tesz az állat? Mit tesz, ha csapdába esik? Amit mi: többnyire nem menekül. A róka azonban állítólag

elrágja beszorult lábát, és sántán bár, eliszkol... No látod, barátom,

a mi csapdáinkon túl mégiscsak létezik

valami más is, valami, ami talán vinnyog, esetleg

vérzik, de létezik, ha ideig-óráig is: a szabadság csapdája.