Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - Cselényi László: L-montázs
Boldog vagyok, hogy a pályakérdés kitűzése által részem van e nagyszerű, nagyszabású, friss, érdekes mű létrejöttében. Majdnem biztos, hogy Ön, illetve a kétkötetes mű kapja a díjat — Írja Alexander Bernát, a kor legkiválóbb magyar filozófusa az alig huszonkét éves Lukácsnak, aki „A modern dráma fejlődésének története“ című munkával elnyeri a Kisfaludy Társaság pályadíját, s huszonöt éves, amikor megjelenik korszakos jelentőségű esszékötete, „A lélek és a formák“. 1/2/3 Nem szabad objektívnek vélt önkritikával gyötörnie magát. Már a Diltheyvel való összehasonlítás is az önkínzásra való hajlamot jelzi — írja a 24 éves Lukácsnak Baumgarten Ferenc. — Első művét méri D. legérettebb és D. munkásságán belül is egészen egyedülálló alkotásokhoz. És Dilthey egyáltalán nem mérce, ahogy ezt Ön is tudja, hanem egészen egyedi jelenség. Nem, kedves barátom, nekem hiába mondják, hogy Ön 160 cm magas, én a könyve piedesztálján állva és egyre magasabbra jutva látom. 1/2/4 Az én könyvtáramban található első Lukácsról szóló könyv az Erhard Bahr munkájának (L. Gy. gondolatai) a francia kiadása. Németül 70-ben jelent meg, franciául 72-ben. A Lucien Goldmann „Lukács és Heidegger“ című alapvető munkája 73-ból való. Ugyancsak ekkor s ugyancsak Párizsban jelent meg, a Magyar Műhelynél, a tudomásom szerint első magyar nyelvű Lukács-monográfia, Hanák Tibornak „A filozófus Lukács“ című kötete. . ..... • * ...v- . ■ -■ ...._■... 'W ■. , . . './■. .* ■> 1. .. 1 /3 1/3/1 Kb. tizennyolc éves koromban elégettem minden kéziratomat, és attól fogva volt egy titkos kritériumom az irodalom hatásáról, tudniillik az, hogy amit én is meg tudnék írni, az rossz. Az irodalom ott kezdődik, ahol érzem, hogy én ezt nem tudnám megírni. 1/3/2 Faggatom magamat és kortársaimat: meg lehet-e valamivel magyarázni ama szomorú tényt, hogy szüntelenül provincializmusra, szellemi elmaradottságra panaszkodó nemzedékünk közvetlen közelében évtizedeken keresztül itt él, közöttünk és mellettünk egy valóságos lángész, egyike „az emberi szellem képviselőidnek, századunk talán legjelentősebb marxista (csak marxista?] gondolkodója s közvetlen környezete (mert noha 150 kilométernyire, mégiscsak környezetéhez tartoztunk], a példaképekre-mesterekre oly kiszomjazott ifjúság alig vesz tudomást róla. 1/3/3 Blocchal való találkozásom meghozta azt az élményt, hogy ma mégse lehetséges klasszikus értelemben vett filozófia. Ez élmény hatása alatt 1911—12 telét Firenzében töltöttem, hogy semmitől se zavarva átgondolhassam esztétikámat, mint filozófiám első részét. 1912 tavaszán Firenzébe jött Bloch és rábeszélt, hogy menjünk el együtt Heidelbergbe, ahol a környezet munkánk szempontjából előnyös. 1/3/4 Pesten csak ezután, 1974-ben lát napvilágot Hermann István kitűnő Lukácséletrajza (L. Gy. gondolatvilága) a Magvető „Elvek és Utak“ sorozatában. Alcíme különösen jellemző az egész Lukács-problematikára: Tanulmány a XX. század emberi lehetőségeiről. S e napokban hagyta el a nyomdát, talán épp 1/2/2
