Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület

tartott, Bartók Béla születésnapját ünneplő díszközgyűlésen elhangzott beszédei, ame­lyek most Itt nyomtatásban is megjelentek, valamint Mezei Gábor (Magyarok énekelnek), Peéry Rezső (Bartók Béla, a nevelő) és Szalatnai Rezső (A Hatvan Éves példái) Írásai. Az említett írások mindegyike pompásan tükrözi, mit is jelentett a bartóki szellem egy nemzeti kisebbség gondolatvilágában. Valamennyi írás a bartóki művészetfelfogás új­szerűségére és annak népi forrásból merítő ősi mélységeire hívja fel a közönség figyel­mét. Peéry Rezső szerint Bartók művészete és emberi magatartása „kopernikusi fordulatot hajtott végre ízlésünkben, szemléletünkben, filozófiánkban, magatartásunkban. Szellemi életünk történészei már ma az ő nevéhez kapcsolják a változást, mely mély volt, köte­lező és általános: az ősibb, az igazibb, az osztályízléssel el nem homályosított, az embe­ribb és érintetlenebb, az ősibb és a sajátosabb magyarság felfedezését.”13 Szalatnai Rezső talán még nyíltabban fogalmaz, amikor kertelés nélkül kimondja: „A hatvanéves Bartók Béla muzsikáinak igézetében figyelmünk és szeretetünk természetes és logikus módon a népre terelődik. A népre, a néma milliókra, melyeket a rajongó szemű mester szólaltatott meg hamis és idegen dallamokra nevelt hallásunk előtt. Mily forradalmas cselekedet volt ez. Mily forró szívvel és boldogan mondhatunk érte hálát, neki, aki meg se hallja e háború zivatarában, s nekünk, akik tudatosításul mondjuk ezt ma­gunknak. Mondjuk, mondjuk, s az útra gondolunk, Bartók útjára, melyet végre politi­kában és gazdasági egyenlőségben is járhatóvá és közössé kell tennünk a nép számára. Ennek a népnek teremtő ereje adja meg a jogot erre.”14 Végül a műsorfüzet közli Bartók Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje című fundamentális tanulmányát. E műsorfüzet tehát, túl a kommersz műsorfüzetek gyakorlatán, jelentős közönség­nevelő, ízlésformáló eszköz is volt. 13. Peéry Rezső írásából szükségesnek tartjuk közölni — tekintettel annak kultúrtörté­neti jelentőségére — még a következő részeket: „Művészetében a felejthetetlen baráttal, Kodállyal együtt a pentaton skálájú ma­gyar népzenére épít — zenéje ugyanakkor az európai és modern zenei forradalom úttörője lett. Megtalálta népe mélységeit s megtalálta benne a közösség mélyeiben újjászülető személyiséget. Több ezer népi dallam világában kereste a magyarul sa­játost, de egyben meglelte a mélyen és örökön általánost. Egy elsüllyedt közösség ázsiai részületét és áhítatát szólaltatta meg és Európa legnagyobb zeneköltői közé lépett. Kopernikusi fordulatot hajtott végre Ízlésünkben, szemléletünkben, filozó­fiánkban, magatartásunkban. Szellemi életünk történészei már ma az ő nevéhez kap­csolják a változást, mely mély volt, kötelező és általános: az ősibb, az igazibb, az osztályízléssel el nem homályosított, az emberibb és érintetlenebb, az ősibb és a sa­játosabb magyarság felfedezését. Am ez az út a nemzet mélyein keresztül a leg­egyetemesebb, tehát a leghumánusabb távlatokat nyitotta meg. Magyar művész és kutató — de ugyanakkor úttörésével ö nyit utat a közeli és távolabbi szomszédok felé s szlovák, román népdalgyűjtésével és rendszerezésével a középeurópai szellem- történeti párhuzamosság gigantikus alapvetését végzi el a maga lényeges és majd­nem döntő területén. Forradalmár és individualista s egy mély közösségi varázs felfedezője. A népkultúra mélyeinek feltárója, ám dogmatikus népiség helyett új nemzeti kultúrképet ad, pontosabbat, hitelesebbet, kifejezőbbet, sajátosabbat, egye­temesebbet, magyarabbat, de egyúttal európaibbat az eddiginél. A rögeszméket, a gon­dolkodás és szemlélet egyoldalú kategóriáit így zúzta szét: népiség és nemzetiség, hagyomány és haladás, modernség és régiség fogalmait az ő hatalmas példája és tanítása építette e szűk és elégtelen hagyománypárok belső ellentéteinek látszatos mivoltát kimutatva művészi és tudományos szintézissé, kifejezéssé, mágiává, taní­tássá, mely előtt ma az emberiség legjobbjaival tud tisztelegni a nép, mely a világnak adta ő: a magyar.” 14. Szalatnai Rezső: A Hatvan Eves példái. Bartók Dalegyesület hangversenye 1941. április 29-én. Bratislava-Pozsony, 1941. 25—26. old. 14. Szvlatnai Rezső: A Hatvan Eves példái. Bartók Dalegyesület hangversenye 1941. április 29-én. Bratislava-Pozsony 1941. 28—29. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom