Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület
A Pozsonyban már 1938. április 5-e óta nyilvánosan nem szereplő együttes 1941. április 29-én ismét közönség elé lépett. A karnagyi pódiumon újra Németh István László állott. Németh 1933. május 2-án vezényelte utoljára nyilvános fellépésen a Bartók Béla Dalegyesületet. Érthető volt tehát a pozsonyi zenekedvelő közönség érdeklődése, amely- lyel az ismét egymásra talált karmester és énekkar közös bemutatkozását várták. A hangverseny műsorának összeállítását Németh karnagy különös gonddal végezte. Bartók és Kodály népdalai mellett többek között Bach, Monteverdi és Clément Janne- quin szerzeményeit tűzte műsorra. A Vigadó nagyterme a hangverseny estjén zsúfoláig megtelt zenekedvelő pozsonyiakkal. A műsor a Dalegyesület vegyeskarának imponáló kórusaival kezdődött. A vegyeskar először Harmat Artúr 150. zsoltárával kezdte meg a műsort, utána Monteverdi A hajnal és Clément Jannequin Sok csoda közt című kórusműveivel folytatta. A férfikar először Halmos László 126. zsoltárával mutatkozott be, ezenkívül Kodály Zoltán Karádi nóták és Katonadal című népdalfeldolgozásait énekelte. A női kar Marenzio Lucca Tavasz és Alkony című kórusaival, Bartók Béla három női karával (Bánat, Ne láttalak volna, Elment a madárka) és Kodály Zoltán egy négyszólamú zoborvidéki népdalfeldolgozásával (Piros alma mosolyog a dombtetőn) szerepelt. A hangverseny a vegyeskar számaival zárult. Adám Jenő (Szegény juhász nótája) és Bárdos Lajos (Látod-e, babám) egy-egy népdalfeldolgozását énekelték, valamint Kodály—Ady: Akik mindig elkésnek című kórusát adták elő nagy sikerrel. A hangversenyen közreműködött G. Magyar Ilonka zongoraművésznő, aki Bach c-moll partitáját (Sinfonia, Allemande, Courante, Sarabande, Rondeau, Capriccio) játszotta, valamint nagy sikerrel szerepelt a Gasparek Tibor, Pragant János, Wagner József és Polák Ede összetételű Pozsonyi Kamaraegyüttes is; a pozsonyi származású Dohnányi Ernő Opusz 15. Desz-dúr vonósnégyesét játszották.8 A hangverseny, amelyet — mint a Környei Elek szerkesztésében megjelent terjedelmes műsorfüzetből is kitűnik — Németh István László és a Dalegyesület vezetője jubileumi hangversenynek, a hatvanéves Bartók Bélát nyilvánosan ünneplő akciónak szánt, teljes sikerrel végződött. A pozsonyi sajtó, a magyar, szlovák és német lapok egyaránt, csupa elismerő szavakkal számolt be a Bartók Béla Dalegyesület nívós és rangos teljesítményéről.9 „Szlovákia magyarságának reprezentatív estje volt ez” — írja Szalatnai Rezső az Esti Újságban. „Külsőségeiben, tartalmában, rendezésében az az erő és szellem nyilvánult meg, melyet szlovákiai magyar erőnek és szellemnek tudtunk és szeretnénk tudni ezután is.10 Az a szlovákiai magyar erő és magyar szellem, amelyről Szalatnai Rezső oly elhivatottan írt, mindössze az emberi humánum, igazság és nagyság fegyvereivel harcolhatott, illetve azt tarthatta maga elé védőpajzsul. Ebben az időben már Európa-szerte a nyers, feltartóztathatatlannak hitt erőszak ülte diadalát, egyre halkabbá, s végül alig hallhatóvá vált a kultúra, a művészet, a szépség: a humánum igazát hirdető emberi hang. Az Erőnek ebben a féktelen tobzódásában Németh István Lászlóék a kultúra, a szellemi ellenállás oázisát teremtették meg. Mindezt tudatosan cselekedték, de értette ezt a szlovákiai — a bécsi döntés után 700 000-ről 70 000 főnyire zsugorodott — magyar kisebbség is. 8. A hangverseny műsorát a Környel Elek szerkesztésében megjelent Bartók Béla Dalegyesület hangversenye 1941. április 29-én című terjedelmes műsorfüzet és Mat- zonné Somos Erzsébet i. m. alapján ismertetem. 9. A Hlinka-párt napilapja, a kormánypárti Slovák is terjedelmes cikkben számolt be a Bartók Béla Dalegyesület hangversenyéről, sőt a lap zenekritikusa éppen ezt a hangversenyt tartotta az évad legszínvonalasabb és legsikerültebb zenei rendezvényének. Az előadás magas művészi színvonala mellett elismerően méltatja a lap Némethék áldozatkész, de felemelő — társadalmi és nemzetiségi szempontból egyformán jelentős — lelkes nemzettömörítő munkáját, és a Bartók Béla Dalegyesületet példának állítja a szlovákság elé. (J. H.: Na okraj koncertu speváckeho spolku Bélu Bartóka. Slovák, 1941. május 4. 13. old.) 10. Szalatnai Rezső: Egy nagy magyar koncert margójára. Esti Ojság, 1941. május 1. 3. old.
