Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Pukkai László: Nemeskosűt 1931—1981

vényt a szervezőbizottság nevében hatan írták alá: Zsabka József és Sándor, Molnár Sándor, Rapand Gyula, Pszota Ernő és Sagan Michal.

Hogy az állami szervek valóban a kommunista mozgalom elfojtására törekedtek, bizonyítja az a tény is, hogy a magyar keresztényszocialista és a nemzeti párt május

21-ére Galántán előkészített nyilvános előadását is betiltották, hogy annál nagyobb erővel készülhessenek Major likvidálására.

A Járási Hivatal egyéb akciók szervezőit is kellő időben értesítette az engedély megadásáról, de a kosúti népgyűléssel kapcsolatban ezt elmulasztotta.

Az engedély megtagadásáról szóló hivatalos értesítést csak május 25-én délelőtt fél tizenegykor adta át Souček törzskapitány Zsabka Józsefnek, de a szervező bizottság tagjai ekkor már nem tudták értesíteni a járás munkásságát, hiszen a falut csendőrkordon vette körül, meg a tüntetők már úgyis megindultak Kosút felé. Ezért a rendezők arra szerették volna rábírni a törzskapitányt, hogy engedélyezze az összejövetelt legalább a helyieknek, hiszen nincs mitől tartani, ha a falut több mint 40 csendőr vette körül. Az állam képviselője azonban hajthatatlan volt.

A csendőrök minden utat, amely a faluba vezetett, elzártak, kivéve egyet: a Hegy községből vezető út szabad volt. Az éjszakát ugyanis ebben a faluban, a Kugler-családnál töltötte Major István, s neki, valamint 60—70 társának megengedték, hogy bejusson a faluba. A hegyi tüntetők három óra előtt egy-két perccel érkeztek a falu főterére, ahol — mint minden dél-szlovákiai faluban — a templom, az iskola, a községháza és a kocsma volt. Éppen ekkor végződött az istentisztelet, s a templomból kijövő néppel együtt is alig 180—200 ember tartózkodott a főtéren, ahol Jánošík főhadnagy a csodálkozó, semmit sem sejtő Major Istvánnak a tudtára adta az akció beszüntetését elrendelő parancsot. Azt azonban nem engedélyezte, hogy ezzel a paranccsal a tüntetőket is megismertesse Major, ezért vitára került sor, s a szemtanúk szerint a főhadnagy kardlappal leütötte a csehszlovák parlament képviselőjét, semmibe véve annak mentelmi jogát.

Amikor az összegyűlt tömeg ezt látta, „mentsük meg Major elvtársat” felkiáltással Majorhoz rohantak, hogy felsegítsék őt a földről, hogy megmentsék a csendőrök ütle- geitől, s ekkor Jánošík főhadnagy tüzet vezényelt.

Az elképedt s megrémült kis tömeg felocsúdott, futásnak eredt. Az udvarokba, házakba menekültek, s a kapukon, ablakokon keresztül elborzadva látták, hogy a diószegi Kom- szomol-titkár, a 19 éves Gyevát János, a 24 éves Zsabka Sándor, a szervezőbizottság tagja, a kérvény aláírója csendőrgolyóktól, a 34 éves Thurzó János szegényparaszt (aki abban a pillanatban ért oda a kapálásból, hátán kapával), szuronydöfés, következtében holtan maradt az út porában, Popluhár József fejlövéssel, Pszota Ferenc és Erzsébet, Kugler József, Rapand Gyula súlyosan megsebesülve kerültek a nagyszombati kórházba. Többen szereztek kisebb sérüléseket, ezt azonban letagadták, hogy ne kelljen kihallgatásra menniük a járási hivatalba.

Száraz József Az éhség legendája című antológiában így vall az eseményekről: „A kertek alól mentem be a szövetkezet udvarába, ott vértócsákat láttam, és vérrel voltak spriccelve a falak. A hátulsó szobában feküdt ágyban Zsabka Sanyi, egy elvtárs mosogatta sebeit... Elöl az udvaron egy fiatal elvtárs feküdt, halott volt, ki volt nyújtózkodva, sárgán. Felemeltem az ingét, egy kerek lyukat láttam a bal mellén, a szíve fölött. A szemei nyitva voltak, a sebén még nem aludt meg a vér. Ez volt Gyevát János 17 éves ifjú munkatársam Diószegről. Mellette egy idősebb munkás holtteste feküdt. Az ottaniak azt mondták, hogy Thurzó István.”

A diószegi Pivkó József, aki 1918 nyarán a kragujeváci katonalázadás résztvevője volt, a következőkben foglalta össze a pár perc alatt lejátszódott borzalmas eseményt: „Amikor a csendőrök lőttek, mindenki arra menekült, amerre lehetett. Nagyon sokan rohantak a kocsmaudvarba a kapun keresztül. Csak egy pillanatra láttuk, hogy villant a szurony, s valaki lepottyant a kapuról. — Thurzó István volt, ahogyan később megállapítottuk. Átszűrt testtel feküdt a porban.”

Hrdlica Sándor, aki a Komszomol elnöke volt Diószegen, így rakja egymás mellé az eseményeket: „A Fekete báróék kertje mellett feküdtek a csendőrök, s közülünk, akik Hegyről jöttünk, senkit sem állítottak meg. Vagy három csendőr, mint a nyúl futott be a faluba, hogy értesítsék Souček törzskapitányt, hogy már jön Major. Hogy Major elvtárs és Jánošík miről beszélgettek, nem hallottam, csak azt láttam, hogy a csendőr