Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Pukkai László: Nemeskosűt 1931—1981
fölfalja a kisbirtokot, s ezzel a nincstelenek tábora tovább gyarapszik. Osztályharcos őseink a nagybirtokosok „paradicsomának” nevezik járásunkat. Szemléltetésül megemlíthetjük a Hunyadi grófok 2400 holdas esztergomi érseki birtokát, Fould-Springer 4300 holdját, Esterházy Mária valamint Ohrensteln báró birtokait. Járásunk területén a szociáldemokrata, majd kommunista mozgalom szinte egyidős a legfejlettebb ipari központok munkásmozgalmával, ezért léphetett fel szervezett erőként járásunk agrárproletariátusa a tőkés társadalom elleni harcban a gazdasági válság évei alatt. A járásbeli forradalmi helyzetet, a dolgozó parasztság életének tarthatatlanságát bizonyítják a kortársak visszaemlékezései is. Balogh Edgár, aki bizonyára nem ismeretlen az olvasó előtt, a következőképpen ecseteli járásunk szociális helyzetét: „A Sarló pozsonyi csoportjából azt a megbízatást kaptam, hogy keressem fel a galántai járást, és állapítsam meg azokat a gazdasági és társadalmi erőket, amelyek végzetes egymásba csapása a nemeskosúti pünkösdhétfő véres robbanásához vezettek ... A kistükör nagy méretű gyarmati és osztálykizsákmányolást, s ennek következtében gyorsiramú elszegényedést, állati sorsba jutást és munkanélküliséget mutat." (Balogh E.: Duna-völgyi párbeszéd, Galántai kistükör, 68. old.) Sellye városának szülötte, Sellyei József, a Nádas házak című kisregény —, illetve novella-gyűjteményében a következő szavakkal mondja el a nincstelen parasztság megrázó életét: „Tavasz van, látom, ahogyan a peredi gyerek, nyolcéves és rongyos, vézna kis ember, az ágas boronát húzza a földjükön végig.” Molnár Sándor, a vérvörös pünkösd aktív résztvevője így idézte a múltat: „Javában tombolt a gazdasági válság, s embertelen körülmények között éltünk. Az első lépésünk az volt, hogy béremelést csikarjunk ki az uraktól. Azt szerettük volna, ha a férfiak legalább 1,50 Kč órabért, a nők és a gyerekek pedig 1,20 Kč órabért kapjanak, de ebbe nem akartak belemenni az urak. Már május elején éreztük a helyzet tarthatatlanságát. Major elvtárs javaslatára felvettük a kapcsolatot a sellyei járás kommunistáival, s meghívtuk Hucskó Cilit a május 16-i gyűlésünkre, amelyen 300-an vettünk részt. Hucskó elvtársnő ekkor jött haza a Szovjetunióból, ahol két hónapig tartózkodott. Beszélt nekünk a szovjet emberek életéről, küzdelmeiről, s mi az elmondottakon felbuzdulva elhatároztuk, hogy kitartunk eredeti bérköveteléseink mellett...” Eljutottunk a kosúti események gyökereihez. A bérek, ahogyan már említettük, az 1925-ös színvonalra csökkentek, 90 filléres órabérre. A munkaadók ennek emelését és a kollektív szerződések aláírását rendre megtagadták. Ennek eredményeként kezdődött a sztrájk május 18-án Alsó- és Felsőszeliben, amelyhez hamarosan csatlakozik Hody, Kosút, Feketenyék, Deáki, Vezekény, Kajal, Tallós. A mezőgazdasági munkások támogatására sztrájkba lépnek a szeredi állami utak munkásai is, sőt a mozgalom hatására széleskörű megmozdulásokra kerül sor az egész érsekújvári és komáromi járás területén is. A sztrájk hatására a nagybirtokosok május 22-én 1,10—1,30-ra emelték járásunk területén az órabéreket, de a győzelem nem volt teljes, csak az államhatalom taktikázásáról volt szó, amely éppen a dél-szlovákiai proletármozgalom vezéralakját, Major Istvánt akarta tönkretenni, lejáratni, remélvén, hogy kiiktatása véget vet a déli járások mozgalmainak. Fábry a Major-per című munkájában, amely Az Üt hasábjain a cenzúra jóvoltából csak kivonatosan jelenhetett meg, a következőket írta az elmondottak kapcsán: „Ahogy a kosúti sortűz fellobbanásánál egyértelmű lett a szlovenszkói osztályharcos mozgalom és a kisebbségi küzdelem, úgy futnak össze a szálak ennél a pernél; és a per eredője, a kommunizmus világító, példaadó ereje egyetlen név, egyetlen fogalom: Major elvtárs.” III. A párt szlovákiai szerveinek javaslatára 1931. május 25-ére népgyűlést szerveztek Kosút községben, amelyre meghívták az egész környék agrárproletárjait azzal a céllal, hogy elemezzék a sztrájk eredményeit, s hogy megtárgyalják a további teendőket. A kosúti pártszervezet az akkori belügyminisztériumi előírásoknak megfelelően kérvényt nyújtott be a Galántai Járási Hivatalba, amelyben a gyűlés megtartására kért engedélyt. A kér
