Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - Keszeli Ferenc: Képregény
szabad, hogy ha elkezd valamit, akkor fejezze is be, és legyen annyira szabad, hogy ha elkezd valamit, akkor azt félbehagyni is legyen bátorsága. Egyetlen kivétel van csupán, amikor ez nem érvényes. Ez az a kivétel volt.. „Igen, tudoml Kérlek, ne haragudj! Bizonyára ocsmány vagyok, de nem tehetek róla, most azonnal el kell mennem. Biztosan nem tudnék föllazulni, anélkül meg nem érdemes.” „Hová mész?!” „Fel kell szállnom.” „Most?!” „Igen, most, azonnal. Majd utána elmesélem. És meg akarok állni az anyámnál is.” A nő felpattant az ágyból. „Örült vagyl Esküszöm, hogy őrült vagy. Nincs egy hónapja, hogy rajtakapták, erre ő megint le akar szállni az anyjánál. Hát mit gondolsz, meddig tűrik még ezt az öngyilkossági kísérletsorozatot, mi, mit gondolsz te tulajdonképpen? Írásos nyilatkozatban köteleztek, hogy többé nem fordulhat elő. Vagy nem így van? És tessék! Arról nem is beszélve, hogy rettenetesen unom már ezt a rohadt röpködést, az örök aggódást, ezt az egész őrült vakmerőséget. Félek, érted, félek, fé-lek, fé-lek!” A férfi szótlanul, fenyegető tekintettel nézte a nő arcát. „De hiszen nem csak engem, az anyádat is teljesen kikészíted ezzel az őrültséggel.” „Ugyan, hagyd már abba! Fel kell szállnom és kész! Szia!” A férfi ingerülten magára kapkodta a ruháit, aztán még egyszer benyitott a hálószobába. „Nagyon kérlek, ne nehezítsd a dolgomat! Most valóban el kell mennem, értsd meg, hiszen...” „Legalább az anyádnál ne szállj le! Tudhatnád, hogy a gyümölcsösből azonnal beköpnek.” A gép egyenes vonalban, kitartó zümmögéssel repül az út fölött. Mikor a betonút alatt átbúvó folyó fölé ér, a pilóta meglátja az anyja házát. Ügy tervezi, hogy leír egy kört az udvar fölött, aztán továbbrepül, megkeresi a kamiont, és majd visszajövet megy be az anyjához. Már a gyümölcsös fölött repül, kis ívben oldalra dőlt gépével rajzolja a hurkot. Az aprócska, törpe fákon az idén rengeteg az alma. Készül a manőverre: igyekszik annyira ráközelíteni a házra, hogy az anyja észrevegye a jelzést, ami azt jelenti, hogy a fia nemsokára visszajön, leszáll. A gyümölcsös elmarad s ő máris maga alatt látja az udvart. A kutya két lábra állva tépi a láncot, ugat, eszeveszett örömmel üdvözli a gépet. Miután a pilóta leírja a hurkot, ismét visszaáll eredeti irányának vonalára, és ebben a pillanatban megpillantja a gyümölcsös kerítésénél hisztériás mozdulatokkal integető alakot, akiben a következő másodpercben felismeri az anyját. Az anyja mellett egy kézikocsit lát, a kocsin egy mezítelen felsőtestű férfit, akinek lába a földre lóg. Kanóc Istvánnak, a pilótának, jó a lélekjelenléte, jók az ösztönei, de ebben a pillanatban azt érzi, mintha a gép kirepült volna alóla, és teste tehetetlenül zuhanna a född felé. Így történhet, hogy majdnem végzetes hibát követ el a manővernél, de szerencsére mégis egyensúlyba tudja hozni a gépet. Ekkor már ismét a gyümölcsöskert fasorai fölött szédeleg. Néhány másodpercig most tájékozódni is képtelen, mert semmi mást nem lát maga alatt, mint a végtelen fasorok szabályos hálózatát. De a következő pillanatban meglátja a hűtőházat, aztán a kiserdőt s már kezdi is az újabb manővert, hogy leszálljon — lehetőleg az anyja közelében, bár tudja, most érzi először igazán, milyen veszélyes is ez a terep. Hurok, holtjárat, aztán süllyedés. Amikor a szokásosnál nagyobb huppanással földet ér, még a szemét is behunyja, mert látja, ahogy az anyja eltorzult arccal rohan a gép felé. Bukdácsol, kétszer is elesik, de felugrik, és rohan tovább. Még forognak a helikopter lapátjai, amikor odaér. Kanóc István még ki sem tudott szállni ezalatt. 21. Kanóc István pilóta olyan, mint aki nyitott sír fölött áll. Dermedt tekintettel nézi az öccse arcát. Még nem tudja mi történhetett. Az anyjuk meg zokog, értetlen hangokat
