Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - Gál Sándor: Míg a világ s egy nap, Mennyi járható út, Az volna jó (versek)
lekéstem volna valahonnan pedig el se indultam hiszen senki se hívott nem sajnálok semmit és nem is sajnáltatni kívánom magunkat hiszen a csikó-időt végigtomboltuk bokrok tövén füves réteken domboldalakon s még a havas hegyeket is meghemperegtük méltó virágzással de végül bár összefogott ököllel meg csikorduló fogakkal fel kell készülni a test gyorsuló kudarcaira s a jövendő évek elé óvatosabban lépni kérve az ösztönök toleranciáját hogy viselni tudjuk méltósággal ami volt s ami elől kitérni úgyse lehet az igazi kapaszkodók előttünk állnak mennyi járható út mennyi járható út van bennem s mennyi értelmes elágazás egyiket éj veri másikat eső sötétlenek és földerengenek mint az erek a sápadt bőr alatt és távolságok nélkül visszanyúlnak a létezésbe az volna jó az volna jó ha a verset nem kéne leírni ha megmaradna az emlékezet kőnyomatán s élne önmaga törvényében miként a barlang és a barlang csendje
