Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - ANKÉT - ANKÉT nemzetiségi irodalmunk időszerű kérdéseiről (Dénes György, Fónod Zoltán, Koncsol László, Mács József, Mészáros László, Varga Erzsébet)

solyukban lehet az az irodalmi „marsall-bot”, mely az értékteremtés szempontjából a jövőnek szóló biztatás lehet.

Az irodalomtudományban Turczel Lajos, Csanda Sándor, Szeberényi Zoltán, Rákos Péter, az esszéista Koncsol László és a történész Püspöki Nagy Péter, vagy a nyelvész Jakab István munkája feltétlenül említést érdemel. Persze, a csehszlovákiai magyar szellemiséget nemcsak ők jelentik. Kiváló képzőművészeink (Szabó Gyula, Lőrincz Gyula, Jakoby Gyula, Bácskái Béla és mások) munkássága éppúgy figyelmet érdemel, mint zeneszerzőinké vagy a tudományos-műszaki értelmiség képviselőié stb., akik főiskolákon, tudományos intézetekben működnek s rendszeresen publikálnak. Nemzeti, nemzetiségi kultúránknak ők is építői, részesei, még akkor is, ha sokszor leszűkítve — és helytelenül — csak a humán értelmiséget soroljuk a nemzetiségi kultúra képviselői közé.

2. A hatvanas évek elején Fábry Zoltán munkásságáról szólva egyszer „rettenthetetlen” magatartásról szóltam. Fábry levélben tette szóvá a jelzőt, mondván, ő ezt nem érdemli meg. Nos, évek múltán sem lehet leszokni erről a jelzőről, mert amit Fábry Zoltán a két világháború idején, a hitleri fasizmus ellen, a kultúra és a szellemiség képviselőjeként tett, ez a bátorság és elszántság méltán érdemli meg ezt a minősítést. Változatlanul úgy érzem, nem értékeltük, nem becsültük kellőképpen az ő munkásságát. Ma is inkább csak szólam a neve a szánkon, mint magatartást, szellemi habitust jelentő, tisztelő vagy követő tett. Sokszor még azok is alig ismerik, akik emlegetik . .. Életművéből elsősorban nagyszerű emberségét, a lehetetlennel is birokra kelő bátorságát, európaiságát, a mi dolgainkat a világ és az emberiség gondjaihoz mérő, igazító szemléletét, valamint azt az elkötelezett magatartást említeném, mely egyszerre volt magyar és internacionalista. „A magyarságtudat — vallotta Fábry — a kisebbségnél létmagyarság, léttudat, társadalmi tudat, mely szocialista nevezők nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint internacionalista eszmeiség nélkül.” Nos, ebben látom ma is a Fábry életmű követésre méltó, ösztönző értékét, a folytatás tétjét. A hazafiság és internacionalista elkötelezettség azért jelent számunkra ma is magyarságtudatot, nyelvtudatot, nyelvhűséget, hogy vele és általa a legnemesebb patriotizmus és a legnemesebb internacionalizmus: a szocialista humánum vállalása alkalmassá tegyen bennünket a makulátlan emberi hang, a vox humana tudatosítására éppúgy, mint továbbadására.

3. Az író erkölcsi eszménye önmagában nem értékteremtő kategória. Értékké az alkotó tevékenység avatja, annak mondanivalója, művészi hitele, eszmeisége, etikája. De az írás — erkölcs! Ebből következik, hogy az erkölcsi eszmény az alkotó szempontjából meghatározó tényező. Hisz az erkölcs ott kezdődik, amikor az író elmondja, hogyan élnek például ott, ahol hiányzik a hetedik krajcár... Erkölcs és etika kölcsönhatásában születhetnek csak maradandó művek, olyanok, amelyeket a valóság, az eleven idő hív életre.

4. A nemzetiségi író esetében is az emberiség a megrendelő. Persze, az író nem tagadhatja meg önmagát, környezetét. Dosztojevszkij, Tolsztoj, Goethe, Nexö, Joyce, Stendhal vagy Feuchtwanger sem. steril környezetben élt. Műveiket világhírűvé nem a „téma” tette, hanem műveik valósághitele, valamint esztétikai értéke. Egy szóval: emberi mondanivalója. Ily módon a nemzetiségi „téma” önmagában nem értékmeghatározó. Értékké a megformálás művészete, a mondanivaló mélysége stb. teszi. Egyszerre kell hát a műnek csehszlovákiai magyarnak és emberinek, mindenkihez szólónak lennie. Prózairodalmunk egyik fő hibája, hogy gyakran „csak” nemzetiségi. Tehát csupán külsődleges jegyeiben próbál téma lenni... Márpedig csak a maradandó alkotások adhatják le a névjegyüket az Időnek!

5. A kritika önmagában nem teremt irodalmat. Ebből következik, hogy nem a kritikán múlik a jó irodalom, a rangos irodalom születése. A kritika segíthet, ösztönözhet, bábáskodhat, de a jó műveket az íróknak kell megalkotniuk. A jő művek, persze a kritika rangját is meghatározzák . .. Gyakran egyetlen kézlegyintéssel szokták nálunk a kritikát elintézni... Ped’ig kritikánk színvonala nem rosszabb mint a műveké, alkotásoké vagy színészi alakításoké.

Hogy milyen a csehszlovákiai magyar kritika? Egy vicc jut az eszembe. Az elefánt