Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - Mikuláš Kováč: Ballada, Sejtelem (versek)
úgy hogy lángra lobbanj mint az üstökös a tüdőfikből kilehelt levegőben Hull a te leveled szarvas lettem tőle leejtem súlyos fejemet bőgnöm kellene de hallgatok mintha az egész világ teli volna sós vízzel És láttatok már levelet hullani ősszel barátaim Ö természetesen mondják láttunk láttunk ősszel ez természetes ősszel minden madár elrepül (a verebeken kívül — vetem félj és a hegyek lángolnak mint a festők palettája ősszel.. . És én hiába kérem a júniusi szelet hogy emeljen fel a karjaidhoz. Sejtelem Az ág sem rezdült meg nyár utolján és ő eltűnt az égbolton Csak azért kérdem maguktól hol van mert kék köpenye volt és a vállán fehér fecske Valaki azt mondja Menjen jobbra aztán balra Talán toronyiránt vagy megint jobbra Ahogy akarja a kerek utak szögei körül Köszönöm szépen Két csillag közti pici résen hull a te könnyed lehet hogy ott vagy
