Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Szlovákiai magyar költészet — szlovákul
... tehát még ha akart volna sem! Annyira a családé volt az élete. De nem volt tehetetlen, mint Kondrót értelmezésében. Dénes György 13 verssel szerepel a kötetben, ebből a Most cez Dunajból átmentett fordítások megint csak azok, amelyek nem a legsikeresebbek. Már Tolvaj elmondotta 12 évvel ezelőtt, hogy a kiválasztott versek már akkor nem voltak jellemzők Dénes Györgyre, mint például a Kapanyél, kapanyél, vagy a Sült krumpli. A most fordítottak között ugyanakkor vannak a dénesi világba gyönyörűen beilleszkedő versek. Ilyenek a négysorosok. Hallgassuk csak: Zo starej vetvy nové lístie ženie pozdvihni tvár, zabudni na trápenie, leto pripíja na jar, zima na jeseň, a opadané lístie bohatšia je zem. Dénesnél: A régi ágon új lomb hajt megint, emeld fel arcod, felejtsd el a kínt, tavaszra nyár, langy őszre tél köszönt, esett lombbal is gazdagabb a föld. Ha aszerint akarnák megítélni, ki áll közelebb a 14 költő közül a fordító Kondróthoz, hogy kitől hány verset fordított, akkor azt mondhatjuk, Gál Sándor, Zs. Nagy Lajos és Tóth Elemér a maguk 17—19 versével. Ez azonban csalóka délibáb, mert bár a versek többsége sikeres, sem Gálnak, sem Zs. Nagy Lajosnak nincsenek benne a nagyobb verseik. Minden esetre az ő költeményeiket sikerült a legkifejezőbben, az eredeti gondolatvilághoz legközelebb álló hűséggel tolmácsolnia. Gál Sándor Katedrála zimy (A tél katedrálisa), Dar pre M. (Ajándék M.-nek), vagy a Lehetőségem határai (Hranica mojich možností) remekbe sikerült átültetéseik. A lehetőségem határaiban van egy érdekes változtatás. Gálnál ezt találjuk: ......egy síversenyen a tízkilométeres távon a szokatlan szintkülönbség a harmincadik helyre lökött.” És mit mond Tőzsér: Azt hitted, hogy a családodért élsz, de nem is tudtál magadnak élni. visszafordítva: egész családodnak akartál élni, de nem tudtál még magadnak sem. „chcel si žiť celej rodine, ale nevedel si žií ani pre seba. Tőzsér azt mondja: „Hogyha gazt látok / tűzlánggá nézzem,” — ez nem azonos a Kond- rótnál használt „Minden füst mögött / a lángját (látom)”-mal. Hol maradt itt az a versbeli többlet, az a népi szólásmondás, a középkori boszorkányégetés velejárója, vagy a paraszti lét visszatükröződése, hogy a rosszat, a gazt „a tűzláng égesse meg”! Illyés írja egy helyütt, hogy amikor az egyik régi kuruc múltjáról híres szlovákiai kisvárosban sétált, az egyik „hárászkendős” nagymama így leckéztette rakoncátlan unokáját a kapualjban: „Égetett vona meg, büdös, a tűzláng!” És ezt a történelmi-nyelvi hátteret Kondrót már nem tudta a versből kiolvasni — fordításában visszaadni. A Mogorva csillag sem járt jobban. A tőzséri apaszeretet megnyilvánulása Kondrótnál sajnálatos módon a felnőtt férfi apjával szembeni kritikus bírálattá ferdül. Ezt írja:
