Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Szlovákiai magyar költészet — szlovákul
— Ez az idézet a Most cez Dunaj (Híd a Dunán) című, Vojtech Kondrót által válogatott és nagyrészt fordított antológia előszavában jelent meg, melyről a fordító maga mondotta, hogy: „a válogatás az utóbbi évek terméséből van, de nem egészen reprezentatív, nem meríti ki sem gazdagságát, sem sokszínűségét a csehszlovákiai magyar költészetnek”. A kötet, mely még szolidnak is alig mondható, inkább mosolyt kiváltó példányszámban jelent meg: mindössze 300 darab, még jelzésnek is kevés volt. A fordítás minősége is sok kívánnivalót hagyott maga után. Az eltelt idő óta — 1968-tól — nagy utat tett meg Vojtech Kondrót. Szinté csodálatosan rövid idő alatt rukkolt ki egy olyan fordítás-sorozattal, amely egyedülálló a szlovák—magyar fordítási gyakorlatban. 1971-ben Kassák Lajos Kôň zomrie, vtáky rozletia (A ló meghal, a madarak elröpülneik) címmel ad válogatást. Ez annál is figyelemreméltóbb, mivel a fordítónak magának kellett az anyagát a hatalmas Kassák-irodalomból kiválogatnia. Bár a példányszám itt sem magas, de az 500 kötet valamivel többet jelent, mint az előbbi háromszíáz. Ezt követte a Weöres Znamenia (Jelzések) című fordításkötete 1973-ban, 800 példányban; Babits Mihály Ostrov a more (Sziget és tenger) ezer példányban, 1975-ben; és Illyés Gyula Ťažká zem (Nehéz föld) 1978-ban háromezer példányban. Nem beszélve a fordító művészi igényének a gyarapodásáról, hellyel-közzel virtuóz felvillanásairól, az aránylag rövid időközömként megjelenő kötetek számszerűen is imponáló növekedése arra enged következtetni, hogy a kortárs szlovák olvasóközönség is igényli ezeket a könyveket — s a megismerés, az ismerkedési vágy eljutott abba a szakaszába, amely mindkét részről a kölcsönösség természetszerű igényén alapszik. Ennyi fordítás után pedig már illik Vojtech Kondrót alkotóműhelyét is megtekinteni, különösen most, hogy újabb kötettel gazdagította a szlovák nyelvre átültetett magyar költészetet — melynek anyaga teljes képet akar nyújtani a csehszlovákiai magyar költészetről. Vojtech Kondrót mondja a fordításkötet utószavában: „... amennyiben a szlovákiai magyar költészetről van szó — ez az antológia hivatott a szlovák olvasóközönség elé tárni a legjavát”.... Ha ez így igaz, akkor érdemes jobban odafigyelni a válogatásra; mind tartalmi, mind pedig minőségi szempontból jobban elemzi a Mužný vek (Férfikor) címet viselő összeállítást. Kondrót fordítói tevékenységét először Tolvaj Bertalan elemezte mélyebben. Mind a Most cez Dunaj, mind pedig a Kassák- és Weöres-fordításokról kimerítő, érdekes és olvasmánynak Is lebilincselő tanulmányt írt. (Korán bekövetkezett halála után jómagam igyekeztem a már általa kitaposott úton közelíteni Kondrót fordítói munkásságához, s mind a Babits-, mind pedig az Illyés-kötetről jelentettem meg elemzést.) Érdemes egy pillantásra visszatekinteni Kondrót fordítói útjára a kritikákon keresztül. Mit is mond Tolvaj? „Kondrót a Most cez Dunaj periódusában még nem bizonyul elég hű műfordítónak. A szöveget biztonsággal kezeli ugyan, szövegértelmezése megbízható: az a törekvés azonban, hogy az „idegen” egyéniséget szlovákul minél hívebben érvényesítse, nem elég tudatos, s ez a szándék nem is realizálódik kellő következetességgel. Az a magatartás, amit „fordítói alázatnak” szoktak nevezni, Kondrót fejlődésének ebben a szakaszában még nem nyilvánul meg maradéktalanul: az eredeti mű tartalmát, szellemét, formáját, értelmi és hangulati árnyalatait még nem sikerül minden költőnél és minden költeményben visszaadnia. Olykor megenged magárnak olyan átköltéseket, amilyeneket a tartalmi és formai hűség követelménye kizár. Mert bár igaz, hogy a műfordító munkája valóban „kompromisszumok sorozata”, az eredeti mű szelleme és a maga nyelvi lehetőségei, valamint az eszmei, hangulati és hangzásbeli összetevők között a maximális tartalmi és formai hűség elvét mégsem szabad feladni. S ez megvalósítható anélkül, hogy szolgai fordítást végeznénk.” Ez vonatkozik tehát a Most cez Dunajra. Nézzük meg Kondrót további fejlődését a Babits- és Illyés-kötetekben. A felszabadult hang, a letisztult művészi igényesség már a Weöres-fordításokban kezd megmutatkozni. Ám az utána következő Babits-kötet hullámzó színvonala újból felveti mindazokat az elvárásokat, amelyeket Tolvaj támasztott az első fordításkötetével szemben. A Vakok a hídon brilliáns fordítása után nehezen tudunk szemet hunyni a Húsvét előtt átültetésének kirívó formai, tartalmi hiányossága előtt. Vojtech Kondrót — mintegy válaszolva a kritikára — az Illyés-kötet bevezető tanulmányában ezt írja: ......a fordításra elsősorban azokat a verseket választom, amelyek
