Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület (monográfia)
tózkodott, lehetetlen volt megszereznünk az ő formális (írásos) engedélyét. Ha ezt megkapjuk, alapszabályainkat azonnal ismét benyújtjuk” — írják a kérvényben.51 1928. október 6-án sikerült végre a szükséges írásos engedély megszerzése. Bartók ekkor Pozsonyban tartózkodott, és készségesen teljesítette pozsonyi barátainak kérését. Dr. Viktor Dušek közjegyző előtt jegyzőkönyvileg a következő szövegű igazolást adta: „Alulírott ezennel igazolom, hogy beleegyeztem abba, hogy az 1927 novemberében Pozsonyban megalakított Bartók Béla Dalegyesület a nevemet viselje.”52 A jegyzőkönyvet a Dalegyesület vezetősége részéről Németh István László karnagy és Abonyi Árpád alelnök írták alá. Ezek után benyújtották a rendőrségnek a korrigált alapszabálytervezetet, egyben mellékelték Bartók Béla közjegyző előtt aláírt engedélyét is. A Dalegylet nevének megválasztását Abonyi alelnök a következőkkel indokolta: „Azért választottuk a világhírű zeneszerző nevét, mert Bartók a legismertebb és legsikeresebb Pozsonyban született53 zeneszerző. Ö a szerzője annak a modern zenének, amelyet a mi együttesünk terjeszteni szándékszik. Büszkék vagyunk, hogy ez a férfi a mi városunkból származik, és hogy egyesületünk viselheti azt a nevet, melynek az egész világ hódolattal adózik.”54 A rendőrség ezek után 1928. október 15-én továbbította a Tartományi Hivatalhoz a Dalegyesület immár negyedszer benyújtott alapszabályait.55 A bécsi vandégszereplés Vájjon számolt-e a Dalegyesület vezetősége azzal az eshetőséggel, hogy a hivatalok még ezek után is bojkottálni fogják alapszabályszervezetük és működési engedélyük jóváhagyását?56 Az összes hatósági követelménynek eleget téve joggal számíthattak volna rá, hogy folyamatban lévő ügyük intézése ezek után már gördülékenyebb lesz, s rövidesen a saját jóváhagyott alapszabályaik nyújtotta védelem és végre saját nevük alatt jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt. Az eddigi keserű tapasztalatok, az egy éve 51. „Následkom toho, že hudobný skladateľ a klavírny virtuóz Béla Bartók bol na cudzozemskej ceste, nebolo nám možno obstarať si jeho formálne (písomné) svo- lenie. Až to dostaneme, predostreme ihneď znova svoje stanový.” ŠSÚA, fond PR, 103-as doboz 18/19-es köteg, 13 656-os irat. 52. „Podpísaný týmto sa osvedčujem, že som dovolil, aby v novembri 1927 v Bratislave založený Bartók Béla spevácky spolok nosil moje meno.” SSŰA, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg, 11035-ös irat. 53. Abonyi Árpád alelnök itt nyilvánvalóan téved, vagy tudatosan elferdítette a tényeket. Köztudomású ugyanis, és ezt minden bizonnyal Abonyi Árpád is tudja, Bartók nem Pozsonyban, hanem a Torontál megyei Nagyszentmiklóson született 1881-ben. 54. „Volili sme svetoznáme meno skladateľa z toho dôvodu, že Bartók je najznámejší a najúspešnejší bratislavský skladateľ, ktorý sa narodil v našom meste. On je kom- ponistom modernej hudby, ktorú náš sbor zamýšľa pestovaf v prvom rade. Sme pyšní, že ten muž pochádza z nášho mesta a že nám svolil nosiť jeho meno, ktorému celý svet úctu preukazuje.” ŠSOA, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg, 11 035-ös irat. 55. SSŰA, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg, 18 761-es irat. 56. Két háború közötti kisebbségi életünk megszervezésének egyik nagy visszamozdít ója az államhivatalok csökönyös gáncsoskodása volt. A polgári Csehszlovákiában az általános állami törvények, de az ún. „kisebbségi törvény” is biztosította az egyesülési és gyülekezési szabadságot, de a hivatalok az egyes egyesületek alapszabályainak jóváhagyásával sokszor évekig késlekedtek. A Prágai Magyar Hírlap erről a következőket írta már 1925-ben: ,.A társadalmi munka, ha csöndesebb és kevésbé mutatós is. mmt a magas politika, a nemzeti élet szempontjából bír legalább is akkora jelentőséggel, mint az utóbbi... A csehszlovák kormány azonban a Metternich rendszerét is megszégyenítő alapossággal verte szét a magyar egyesületeket, és akadályozta meg a maayar társadalom megszervezését. Sokszor évekig is eltart, míg a kicsinyes és gyűlölködő bürokrácia egyesületeink alapszabályait jóváhagyni kegyeskedik, úgy, hogy szinte nem is lehet rossznéven venni, ha az emberek a nagy akadályok láttára visszariadnak a nagy hercehurcától.” (Társadalmi önvédelem. Prágai Magyar Hírlap, 1925. augusztus 13. 1. old.)
