Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület (monográfia)
tagjai Vutkovich Sándor, Szeberényi Lajos, Beck Antal, Orosz László, Botka Tivadar, Űváry József, Vizy Sándor, Simonyi Iván, Simonyi Gyula, Tomka Kálmán voltak. A Kör hivatása az akkoriban még zömmel német ajkú Pozsonyban a magyar kultúra és a magyar társasélet ápolása volt. A Toldy Kör az 1918/19-es államfordulat után a megváltozott körülmények között is folytatta munkáját. Intenzív tevékenységet fejtett ki a kisebbségbe szorult magyar kultúra ápolása terén. Irodalmi estéket, ismeretterjesztő szabad előadásokat, színielőadásokat rendezett a pozsonyi magyarság számára, sőt többször sikerrel szerepelt vidéken is. Rendezvényei mindig a közönség érdeklődésének középpontjában állottak. A Toldy Kör kezdetben tipikusan úri középosztály-centrikus beállítottságú kulturális intézmény volt, és szigorú őrzője a társadalmi kasztrendszernek. Az 1918/19-es államfordulat után a Körön belül azonban bizonyos méretű társadalmi fellazulás és kulturális iránymódosulás folyamata volt észlelhető. Az alapjában véve még mindig a hagyományos polgári ízlést reprezentáló Kör sokszor a meglepően modern irányzatoknak is, ha nem is lelkes támogatója, de mindenesetre jóindulatú szállásadója lett.1 Az 1924-es év több értékes kulturális megmozdulása és kezdeményezése mellett fokozott figyelmet érdemel a Kör életében a zene- és énekszakosztály megalakítása, s ezen belül a férfikar létrehozása. A Toldy Kör férfikarának magvát a MIPSZ (Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége) énekkara alkotta. A MIPSZ még közvetlenül az államfordulat után, 1919-ben alakult. Népszerű szabadelőadásokat szervezett, s különböző kulturális rendezvények alkalmával a szerény körülmények között létező, de lelkes férfikara is többször fellépett Szendrei István karnagy vezetésével. 1922-től a Toldy Kör lett a MIPSZ patrónusa, amelynek tagjai egyre inkább bekapcsolódtak a Kör életébe. A Kör kulturális rendezvényeit énekszámokkal tarkították, így például az 1923. január 7-én megtartott Petőfi ünnepen az énekkar Petőfi-dalokat énekelt, a március 4-i Gárdonyi-ünnepen pedig Lányi Ernő Régi nóta című szerzeményét adta elő, majd 1924. február 10-én, az ún. Csokonai-emlékünnepen Csokonai A reményhez című dalát és magyar népdalokat énekelt. A Toldy Kör 1924. április 6-án ünnepelte alakulásának ötvenéves jubileumát. Ezen a napon a MIPSZ testületileg belépett a Toldy Körbe, ahol énekkara az ott rövidesen létrehozott ének- és zeneszakosztálynak magvát alkotta.2 Az énekkar karnagya a jeles fiatal pozsonyi magyar zenész, Németh István László lett. Németh István László nem sokkal azelőtt, 1921jben fejezte be tanulmányait Budapesten a Zeneművészeti Főiskolán, ahol Bartók Béla legodaadóbb tanítványai közé tartozott. A Toldy Kör énekkara karnagyának Bartók-rajongása rányomta bélyegét az énekkar egész tevékenységére, határozott célt adott egész működésének.3 Az 1924-ben megalakult énekkar az alakulás utáni heteket, hónapokat aktív munkával, készüléssel töltötte'. A kórus fiatal karnagya minden tehetségét latba vetette, hogy a negyven énekest magába foglaló férfikara első nyilvános fellépésével megnyerje a közönség tetszését. Az énekkar első bemutatkozására 1925. március 1-én került sor. Ezen a napon ünne1. A Toldy Kör létezése, társadalmi és kulturális tevékenysége a klerofasiszta Szlovák Köztársaság alatt (1939—1945) vált hézagpótlóvá, polgári humanista beállítottsága pedig merész küldetésvállalássá a német mintára „gleichschaltolt” hazai kulturális és társadalmi tudatban. A Kör 71 éves működés után 1945-ben szűnt meg létezni. 3. §-a értelmében a Pozsonyi Rendőrigazgatóság 10 618/II-2/34-NB számú rendeletével feloszlatta. 2. Matzonné Somos Erzsébet: A Bartók Béla-Dalegyesület keletkezésének és tízéves működésének története. Pozsony 1942. 6. old. 3. Németh István László később így emlékezett vissza erre: „Elvállaltam a Toldy Kör kórusának vezetését. Éltem a lehetőséggel, hogy a közönséggel megismertessem és megszerettessem Bartók Béla műveit.” (Missa Posoniensis. Nő, 1971. december 20.] „Karvezetői szerepem most végre kedvező alkalmat nyújtott, hogy kiálljak mellette (Bartók mellett — P. Gy.) és Bartók műveinek — melyeket hazájában akkoriban még csak nagyon szűkkeblűén fogadtak s mostohán kezeltek — megadjam az őket megillető tiszteletet, a szeretetteljes gondoskodást és ápolást." (Németh-Samorinsky István: Bartók Béla. Természet és Társadalom, 1965. 9. sz. 21. old.]
