Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - Tőzsér Arpád: A pólai amfiteátrumban (vers)
A pólai amfiteátrumban Felülről hatalmas zérusnak látszik Nem tudni pontosan mikor emelték A bédekkerek szerint Augustus idejében tehát úgy 0 táján s az időszámításunk hetvenes éveiben Vespasianus kibővítette Lehet hogy éppen akkor rakták le az alapjait mikor egy reggel az ágyból kikelő Augustus császár meghökkenve látta hogy lába helyén is fej van s az i.e. és i.sz. között húzódó határ úgy szeli ketté akár a kártyák királyait a felező vonal S így lett e ovális formájú amfiteátrum kezdete múltnak s jövőnek zérus egy kétfelé mutató számsor közepén A cavea legalsó fokán állva kiáltom: Panem et circenses! S nézem a kövek mohos arcát: földerül-e az ismerős szóra? Az emlékezet magasságában Augustust hozzák elefántcsontszékben Az arénában két gladiátor vív órák óta Az egyik immár hálóba kötve fekszik a földön a másik a fekvő mellén térdel A két test homokóra két része a felsőből az alsóba reménytelenség pereg Odább két süllyesztett vasketrecben egy rinocerosz s egy óriáskígyó vár jelenésére Még odább egy pantomim-színész turkál unottan arcai között s Ovidius a költő felolvasáshoz készül S ebben a percben Augustus hordszékének az alja halk roppanással leválik s a „szelíd és jó úr“ véglegesen a mi időszámításunkba pottyan Az új dimenzióban azonban láthatóan jól érzi magát TÖZSÉR ÄRPAD
