Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - Kulcsár Ferenc: Ezeregyéjszaka (vers)
KULCSÁR FERENC Ezeregyéjszaka i Panaszkodhat az Űr, az elvarázsolt kristálypalotában marad — láthatatlanul, mert égő szemünk bölcsőiben ringó gyermekeink elé a teremtést te tárod — ezeregyéjszakán, sokszáz napokon teremtetted a világot. Az emberi színjátékot arcunk elé lángoló zászlóként emelted, lázas sebeidet — angyal — kiheverted, s menny-föld-pokol megsérült képeit lelkűnkbe: az idő templomaiba fektetted — istentelen színjáték a tetted. Kemény vagy? Igen: titkolt ügynöke árva tudatunknak, útonállója vagy sötét utainknak. Színjátékok százada: pokla, alászálltál véres, szennyezett habokba: megsebzett teremtő, megrendült ember, tántorgás és áldás jegyes a neveddel. A testedre izzó csillagokkal gombolt éjszakai égbolt virágzik — éget! Jaj, élet, hatalmad kínt terem, csillagos kínterem fakoby Gyula tiszteletére
