Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - Cselényi László: Jelen és történetem
1-4 pusztító tüzek árv izek ezer kar int ezer fal út támasz komisz üzekedő szörnyek mennek ne tolakodj úgy érzi jönnek is bazár pályaudvar-nyugodt malom vastengeren a keze lift ki tudna mind ütött kopott II. A juhnyáj csöndben delelt s a juhászok — számadó meg a bojtárja — a ínyáj körül ógyelegtek. A számadó öreg volt már, görbe volt a háta, akár a furkósbot a kezében, a bojtár fiatal, gyerek még szinte. A gyereknek táskarádió volt az oldalán, az bömbölte a hajdani slágert: Marina, Marina, Marina ... — Mert azt mondom én neked, fiam, hogy mindenki alatt van egy darabka föld ezen a világon — mondta a számadó a rádiózó bojtárnak. — Azért születik minden ember a világra, hogy földet érezzen a lába alatt. Addig nem ember az ember, amíg nem érezte lábujjai között a tulajdon földjét, addig nem halhat meg az ember, amíg tenyerében nem morzsolgatta a saját földjének melegét. 2-1 jelek a fűben sas-világ göcsörtös ujja olda ráng képzelődik lenn a mező mezítláb inge vas szegek hárman hogy is nem is talán a gyerek hallgat konok a rádióban tomboló mindenki alatt él hiány 2-2 olvasom hogy K városa a sors szívós fű pendül ár pusztító tüzek árvizek esi korognak pattannak az ágak zsendülnek krónika tetteiről király kora miután földet ott ahol a Vág vize ömlik Duna 2-3 az éjszaka az aszta lom figyelmeztette megszegett a magány állandó keret foga dalmára léthiány ürügytánc volt szeme előtt a szivárvány ezer szin él nem ad magának egyszeregy udvariasan láz-kerek
