Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - L. Gály Olga: Eső, Reménység, Hideg napfényben (versek)
L. GÄLY OLGA Eső Ablakom üvegén esőcsepp-harkályok kopognak serényen, s hogy be nem engedik —- elsírják magukat, raszteres, Verlaine-i képeket pingálva a fehér keretbe szorult szürkeségen. Olyan ma a város, mint szitával fedett bugyborékló fazék. Sokablakú beton kagylók fogságában, mint modern Jónások a cethal gyomrában, várjuk az ÍTÉLET pusztító özönét. Ha ablakot nyitnék, játékos delfinek úsznának be hozzám, merev halszemükben hozva meg a választ e fura csodára: fent forrnak a vizek, lezuhant az égbolt, s egy szikrányi fényt sem foghat ma a költő borúból szőtt kedve tépett hálójába. Hiába vagy egyszerre itt is, ott is, szíved hiába hasad ketté, fájdalmad csak egyetlenegy van, amint életed is csak egyetlenegy. Reménység Becsukódott egy ajtó, de nem lépett ki és nem lépett be rajta senki, mint ahogy te sem léphetsz ki önmagadból. Kinyílott egy ajtó, de nem köszöntött rád senki, és te is húnyt szemmel állsz, csak füled keresi a rezgést, mint a reménység makacs radarja.
