Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: Czuczor költői fejlődése az 1820-as évek második felében

Ezek után vegyük szemügyre közelebbről Is — műfajonként csoportosítva — az egyes verseket. Csokonai óta nálunk az anakreoni dalköltészet nagy népszerűségnek örvend. A húszas évektől különösen a romantikusok művelik előszeretettel, bizonyára azért, mert ízét-zamatát éppúgy hellénnek érezték, mint a hexameteres eposzokét. Ez a bort, nőt, szerelmet könnyedén, játékosan megéneklő költészet Czuczort is vonzotta, de művelése az akkori idők szerzetes papja számára nem éppen alkalmas. Mindhárom — Kupidó; Áldozat; Eliza — pedánsan megírt, hibátlan szerkezetű, ritmusú vers: anakreoni, azaz negyedfeles (hét szótagú) jambusi sorok alkotják; a verssorok első verslába szinte kivétel nélkül spondeus, a második és harmadik meg mindig jambus. Mégsem igazi költemények, mert hiányzik belőlük a személyes élmény; csupán olvasmányélményt, utánérzéseket rögzítenek. Ugyanezt kell mondanunk a Képzelet, A kanári madárhoz, Kezdődő szerelem s Az alvó szép című szerelmi verseiről is, melyek a téma, az intonáció, a versforma tekintetében egyaránt közeli rokonságban állnak az előbbiekkel. Ezek Vörösmarty és Bajza példájára született népies hangvételű, nyugat-európai rímes időmértékes formájú versek, és: a népdal iránt egyre inkább megnyilvánuló költői érdeklődés, tanulmányozás-gyűjtés lírai lecsapódásai. A verssorok lejtése jambusi (jambusi hatos és négyes, illetve nyolcas és hatos sorok szabályos váltakozása), vagy trocheusi — az utóbbiak egyazon tökéletességgel ütemezhetők is. Igen kevés azonban bennük a valós élmény, a személyes átéltség, a mai értelemben vett líra. Elképzelt helyzeteket, puszta ábrándozásokat közvetítenek. Bár fel-fellobbant szívében az érzelem lángja, hamar ki is aludt a remény és viszontszerelem biztos tudata nélkül.

Két népies dala — Nem néz felém; Sóhajtás a távolba — szintén a szerelemről szól, s hasonlóképpen élmény és lírai hevület nélkül, helyzetdalszerűen, vagyis beleilleszkedve a parasztlegény és parasztlány érzelmi világába. A különbség az, hogy míg az előbbiek vezérmotívuma az ábrándozás, a vágyódás, az epekedés — az utóbbiak a vidám enyelgés, a könnyed játékosság hangján énekelnek a szerelemről. E dalok további sajátossága: a 4/2, 3/3 ütembeosztású rímes magyaros dalforma, valamint a nép dalaira olyannyira jellemző természeti képpel való verskezdés:

Pirulj hajnal, pirulj,

Hadd keljen fel a nap,

Galambom hajlékán Nyíljék meg az ablak.

(Nem néz felém)

Susogna az erdő,

Ha szellőcske szállna,

Volna szép galambom,

Csak messze ne járna.

(Sóhajtás a távolba)

Az idill már az antik irodalomban ismert mint a pásztori költészet egyik válfaja; később a reneszánsz élesztette fel, majd közkedvelt műfaja lett a barokk és rokokó költészetnek is. Czuczor A vértesi vadászok című idillje az antik klasszikustól eltérően nem pásztorokat, hanem vadászokat szerepeltet. Két testvér, Talabor és Kende párbeszéde alkotja az egész verset, melyből megtudjuk, hogy mindketten szerelmesek egy-egy leányba. A külső leírásokból azonban arra következtetnek, hogy egy és ugyanazon lányról van szól. Ezen, persze, összezördülnek, s egymást túllicitálva az egyik is és a másik is azt igyekszik bizonyítani, hogy a lány csakis őt szereti. Végül a vitának az egymásra tökéletesen hasonlító két leánytestvér egyidejű feltűnése vet véget. Bár A vértesi vadászok a maga nemében hibátlan, szabatos hexameterekben megírt idill: mondanivalója, érzelemvilága és kifejező eszközei a reformkorra menthetetlenül elavultak. Az egyre radikalizálódó politikai cselekvés napirendre kerülésével fokozatosan megváltozott az olvasóközönség igénye, ízlése is. Korszerűt akar olvasni — modern hang- szerelésben. Erre — Toldy elmarasztaló bírálatát68 olvasván — a költő maga is nyomban rádöbben. íme levélbeli nyilatkozata: „Csakugyan az interesszé az, ami a munka érdemét leginkább emeli, mert ha benne sem időkorunkat, sem hazánkat, sem lelki vonzódásaink tárgyait fel nem leljük, nem érdekel.”69 S mert e tömören megfogalmazott vallomás voltaképpen a költő ars poeticája: az idill többé valóban nem érdekli.