Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: Adalékok az Egység című magyar kommunista emigráns folyóirat történetéhez
Jaroslava Pašiaková ADALÉKOK AZ EGYSÉG CÍMŰ MAGYAR KOMMUNISTA EMIGRÁNS FOLYÓIRAT TÖRTÉNETÉHEZ 1938-ban a Prágában megjelenő, S. K. Neumann és Pavel Prokop szerkesztette Lldová kultura (I. évf., 6. sz.) terjedelmes nekrológot közölt Komját Aladárról (S. B. szignóval) Komját Aladár zemrel címmel.1 Ki volt Komját Aladár, hogy a haladó cseh folyóirat is tudott róla és nagyra értékelte? Forradalmár és költő volt, a Magyar Tanácsköztársaság örökös emigránsa. Létrehozta az Internationale című elméleti folyóiratot és részt vett a magyarországi kommunista párt megalapításában. Harcolt a magyar forradalmi hadseregben. A Kommün bukása után emigrációba kényszerült; előbb Olaszországban élt, ahol tanúja volt a demokrácia bukásának, majd Bécsben, ahol megalapította az Egység című folyóiratot, később Berlinben, Moszkvában és végül Párizsban. 42 éves korában halt meg, miután megalkotta a spanyol- országi nemzetközi brigád himnuszát. — „Ellensége volt mindenki, aki ellenezte a demokráciát, a szabadságot, a haladást. Barátja mindenki, aki emberi jogok nélkül élt”, írja róla a Lidová kultúrában közölt nekrológ szerzője. Törvényszerű, hogy éppen Stanislav Kôstka Neumann volt az, aki ismerte Komját Aladárt és értékelő nekrológot jelentetett meg a halálára. Komját Aladár ugyanis a kultúra meg a művészet dolgában már a húszas évek elejétől megalkuvás nélkül a Pro- letkult álláspontját képviselte. Tudjuk, hogy maga S. K. Neumann nem kis fejlődésen ment keresztül gondolati és művészi érlelődése során. Komját Aladár, aki a bécsi emigrációban Kassák Lajos köréből indult, idővel eltávolodik tőle, sőt nem egyszer kritikusan értékeli Kassák és a Ma-csoport, valamint Barta Sándor és az Akasztott Ember című folyóirat tevékenységét. Komját Aladár 1922. május 10-én Bécsben megalapította az Egység című folyóiratot, amelyet Uitz Bélával közösen szerkesztett. Már az 1. számban közölt néhány alapvető cikket a forradalmi, illetve proletár művészettel kapcsolatos problémákról. Az 1. szám anyagai közül figyelmet érdemel a címlap hátoldalán közölt jelszavas program is, amelyet Komját a folyóirat beköiszöntőjeként publikált. így hangzik: „Ott tartunk, hogy a termelés, kultúra, erkölcs és művészet fejlődési iránya határozott és egyértelmű, mert a kor vezető néprétegei annak a hordozói. A fejlődés hihetetlen tempója végzetes erővel teremtette meg a mai helyzetet, amelyben minden megtagadja önmagát. De a társadalmi mechanizmus káoszában a tömegek élő ereje a mindennél előbbrevaló élet útjait keresi. S az egyetemes élet útja a részleges tisztuláson keresztül az egyetemes harmónia felé vezet. A káosszal szemben áll a teremtett tömegek természetes életakarata. S amíg a káoszban a harc öncél, az élet útján csak eszköz. Az egyetlen és meg- tagadhatatlan cél: az egyetemes harmónia. A szociális zűrzavarból a szociális összhang felé vezet a káosz tetejére törekvő dolgozó proletárság és annak kétség és feltétel nélkül való osztályharca. A szociális erkölcs, a társadalmi lélek káoszából a kiélt vallások, meghasonlott tudományosság, egyéni sorsok és egyéni pesszimizmus tetejére, a tisztaságba és egységbe vezet: a kétség és feltétel nélkül való hit.
