Irodalmi Szemle, 1980

1980/9 - ÉLŐ MÚLT - Tasi József: Fábry Zoltán és Szántó Judit levelezéséből

levelét érdemes lenne a Fábry-hagy at ékből bemutatni —, Fábry Zoltán pedig beváltotta ígéretét és július 16-án postázta újabb levelét. Készülő könyve, melyre itt hivatkozik, A béke igaza (1956). A levélben említett [Palotai) Erzsivel és Horváth Ferenccel — jeles előadóművészek — a pozsonyi József Attila-estein kötött barátságot.

Fábry Zoltán szeptember 15-i hosszabb levelében küldte el a nyáron megígért fény- képaket. Ez a levél némi magyarázatot igényel. A második bekezdésben említett tátrai útitársat, csinos, fiatal nőt, fényképen is bemutatja az író, örömmel regisztrálva közös boldog nyarukat. A „stószi remete” magánélete — mondhatnánk a kép láttán. Valóban, másfél évtizeddel később is így látta Fábryt Féja Géza, aki az egyik legszebb tanulmányt írta róla: „Nem nősült meg, mert eleve látta sorsát, embersége tiltakozott, hogy terhének a megosztására késztessen valakit, maga nézett szembe a viharral, s vállalt mindent. Mégsem fonnyadt »szerzetessé«, legény és férfi volt: hány és hány asszonyszív ringatta, ringatja.”

Meglepve olvassuk a következő bekezdésben, hogy Szántó Judit, felhasználva pozsonyi útját, befolyásának érvényesítésével Fábry Zoltán segítségére sietett. E szerint a stószi ház tatarozása kissé József Attilía élettársának is az érdeme.

A negyedik bekezdésben esszégyűjteménye, A gondolat igaza hiányos visszhangja miatt zsörtölődik. A magyarországi visszhang a levél megírásáig valóban „tanítványi”. A Csillag augusztusi száma közölte Szalatnai Rezső recenzióját, az Irodalmi Űjság július 30-án pedig Egy érdekes esszégyűjtemény főcímmel Dobossy László írását. Jegyezzük meg, a kritikus nevét is pontatlanul, Dobosi-mik írva. Dobossy László rátapintott a lényegre, Fábry Zoltán magyarországi elszigeteltségére és kijelentette: „Kívánatos lenne [...], hogy Fábry Zoltán régibb és új írásaiból Magyarországon is jelenjék meg gyűjtemény, mely méltó keretben mutatná be a marxista irodalomszemlélet és a humanizmus e bátor úttörőjét, haladó irodalmunk egyik jelentős esszéíróját.”

Fábry Zoltán a Csorba-tónál