Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - ÉLŐ MÚLT - Török Zsuzsa: Abarai mondák

elölt. De a Laborc vizét is itták a népek, akkor még jó víz vót. Az öregektől azt hal­lottam, hogy itt Abarán annak idején nagy lázadás vót a víz miatt. Biztos az urak megmérgezték a vizet, hogy a paraszt haljon meg. Hát a magabízóbbja szembeszállt az urakkal. Amit láttak, látták. Beszórták az urak a mérget a kútba és a Laboréba is. Olyan rettenetes méreg vót, hogy még a víz is égett tőle. Halt a nép rettenetesen. De az urak rájuk hozták a többi bajt is az idegen katonasággal. Űssz«fogdosták őket. A föl­desúr verette meg a nagyapám nagyapját is, mer hogy ilyen gyalázatba keverték az urakat. Ráhúzták a deresre a Pipatiltón. 90 botnál csapták ki a szemét, akkor hatták abba. Ogy is hítták, hogy a Vak Popély. Pedig igazuk vót nekik. Meg kell gondolni, százon felül haltak meg kolerába. A koleraport az urak szórták a vizekbe. A Kisdobikon van a Koleradomb, az Oj-Szabó födje végibe. Nem vöt szabad temetni, csak vitték a gö­dörbe az embert. Ilyen világ vót. De kibírt a paraszt mindent. Azt ha este megkopasz- tik, reggelre megtollasodik. Megint elszaporodtunk. Csak az Almássi családja nem vót szerencsés. Az kipusztult, mert ő kötte vóna be a bikaólba a tiszttartót. A nagy orrába fűzte a karikát. Ezt csak titkosan mondta Varga Julis néném, a nagyanyám testvére. Jesot, Almássit fel is akasztották. Nem lehetett őket levágni. Rettegett a nép. Most meg látom, mán filmet is csináltak róla a magyarok. Hát filmen az más, meg rettegni az akasztófától, és deresen vakulni megint más. Mer a paraszt élete mindétig mindég csak rettegés vót. 4 Szóval, mikor a nagy kolera vót, 1830 körül vót az idő. Nagy izgalom vót, meg nagy igazságtalanság is. Mer ugye mindig csak a szegény került legalúra. Szentléleky nevű uraságé vót Ráska. Kassán élt ő, Ráskán csak a tiszttartója lakott. Csak mikor a szé­nakaszálás vót, akkor jöttek Ráskára. Hozták a szakácsot, a komornát. Akkor már rettegtek a népek, mert olyan bitang úr vót, hogy a kutyakölyköket is a béresasszonyok­kal szoptatta, legyen okos a kutya, mint az ember. Ilyen világba kellett élni. Osztán kezdtek halni a szegények. Az urak egy se, csak mind a szegények. Csak egy kútból vót szabad inni, abba meg port löktek. így sok szegény parasztnak meg kellett halni. A cigányokkal szedették össze a halottakat. De élve is belökték a gödörbe, aki beteg vót. Éjszaka a gödörből némelyik kimászott, meg is maradt. Ki lehetett mászni, csak meszet szórtak rájuk. A kocsmáros cselédje megijedt, nem jött vissza a faluba. Kiszö­kött a gödörből a Várgazhoz. Itta a Laborcvizet, hátul gyött ki rajta, ahogy itta, de két hét múlva kijavult, hazajött. Vót olyan ház, amibe senki se maradt, csak a macska. Hát persze hogy el vót keseredve a nép. Tessék meggondolni. Csak az urakból halt meg vóna valaki, egy is, de senki. Csak a paraszit. Hát ezér vót a nagy lázadás. De az is hiába vót, mert mit értek vele? A kisráski bírót vasvillával szúrkálták, úgy hajtották Üjhelybe. Kisráska fele a forrás hídja mellett fel vót állítva az akasztófa. Ott vót fel­akasztva kettő. Igaz ugyan, az egyiket ellopták, oszt eltemették valamelyik temetőbe. Mer a parancs úgy szólt, míg egy darab vót belőlük, levenni nem vót szabad. Kohutné meg ötven botot kapott minden évben. Kellett menni Szent György napján Üjhelybe, ott mérték ki neki. Egyszer osztán, tán harmadszor, hazavánszorgott, estére meghalt. Hát nem lehetett a parasztnak soha az urak ellen tenni. 10 A koleráról is sokat bölcselkedtek az öregek, hogy így vót, meg úgy vót. Mindenki okos vót. Biztos, kutak akkor még nem voltak. Nem oly jó a kút vize, mint a Laborc vize. A Laborc vize nagyon jó vót. Igen jól emésztett. Utána az ember éhes vót. Hát vót akkor is sok elégedetlen ember. Ráfogták, hogy az urak mérget löktek a vízbe. A nép fellázadt az urak ellen. Az uraság kasznárját bekötötték a bikaólba láncra, szénát löktek eléje, meg le is hugyozták. No, marha, egyél. A bikaól helyén most a kultúrház áll. Akkor a velejtei gróf vót Abara ura, Széchényi. Kiküldte a pandúrokat, összefogdos- ták az embereket, és kiválasztották a kettőt, Jesot meg Almássit, hogy ők vótak a lá­zadás indítói. Fel is húzták szegényeket az akasztófára. Pedig itt Abarán a kolera nem is vót nagy mértékbe, 13 ember halt meg. Közös sírba temették. Szekeren vitték. Ki­kísérte a család. A helyet úgy neveztük, hogy Halom. Ezért vót a lázadás. A kolera végett. De én nem hiszem, hogy az urak mérgezték a népet. De igaz, hogy csak a pa­raszt halt meg, mer gyengén táplálkozott. De itt Abarán jól éltek, enni vót mit, hát

Next

/
Oldalképek
Tartalom