Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - NAPLÓ - — Mg —: Emil Boleslav Lukáč emlékezetére
E. B. LUKÄC EMLÉKEZETÉRE 1980. november elsején töltötte volna be 80. életévét a tavaly elhunyt Emil Boleslav Lukáč költő és műfordító, a Magyar PEN Club kitüntetettje, a szlovák költészet egyik jelentős képviselője. Ittmaradt társainak szomorúsága sírja fölé hajol, mint a tujafák sötét sora ... Hűvösebb lstt klímánk, mióta itthagyott; mióta elpihent örökre a pozsonyi csalogányvölgyi temetőben. De örök emlékműve, amelyet maga állított, nagyszerű munkálkodása a legtisztább irodalmi célokért, mely azt a szellemet tükrözte, amely a műveltségi érintkezésekben egymáshoz simult népek védelme alatt a művészi értékek világrendjét akarja megalkotni, itt van velünk, magasan kiemelkedve föiénk, mint eszmény, mely felé haladnunk kell. A megértés legcsodálatosabb útjait járó emberszeretet; s az irodalomban ugyanígy megértése és meleg felkarolása a bármilyen irányból felvillanó művásziségnek. A nagy célok, a Duna-tájl testvériség érdekében való nemes küldetésvállalás, amely vonzott és eredményes volt. Hídépítő munkássága, kapcsolatteremtő tevékenysége a két nép, a szlovák és magyar nép irodalmának kölcsönös megismerését és a kulturális kapcsolatok szorosabbra fűzését célozta. A magyar költészet magas színvonalú szlovák nyelvű tolmácsolása saját életművének elválaszthatatlan részévé vált. Gyermekkorától szívén viselte irodalmunk ügyét. 1918-ban verseket is írt magyarul, amelyek az Űj Idők című lapban jelentek meg. Ady költeményeit már a húszas évek elején fordította. A modern magyar líra első szlovák antológiája 1943-ban, az Elán folyóirat kiadásában jelent meg. Majd 1951-ben a Záhrada útechy (A vígasztalások kertje] című antológiájában tette közzé addigi magyar versfordításai nagy részét. Műfordítói tevékenysége során lefordította Sándor Kálmán Szégyenfáját, Heltai Néma leventéiét, szépprózában Krúdy Gyula A podollni kísértet és Gergely Sándor Farkasok című regényét. Első ízben 1951- ben, és 1973-ban újólag megjelent Petőfi Az Apostol című elbeszélő költeményének fordítása. Kitűnő műve, a magyar költők antológiája — Spoveď Dunaja — A Duna vallomása —, amelyet tűnő és gyengülő fizikuma utoljára még váratlan szépségében felépített, nemcsak a miénk, a ma élő szlovákiai magyaroké és szlovákoké. Messze időké és sok-sok emberé. De műve dicsőségének szárnyaival, művével együtt mi is magasra emelkedtünk, s kedves, bensőséges ügyünk: a magyar irodalom. Ogy érezzük, Emil Boleslav Lukáč közöttünk van ma is, tanácsokat ad, dolgainkba Is beleszól. Nem tudunk elbúcsúzni tőle. Nem tudunk soha ... — Mg -
