Irodalmi Szemle, 1980

1980/10 - Cselényi László: A riporttól a mítoszig (esszé)

hanem két járással, s valóságos Teremtő módjára (noha sokan inkább a Sátán szerepét szeretnék ráosztani) halad a maga útján. Csipcsup édenkerteket, mint a Bikavölgy is, ráhagyván az éhenkórász rímfaragókra, legyen azoknak is hol írniuk.

Mert Imre, ezt el kell még mondani róla, megbecsüli az alkatóembent (a Teremtőt!). Csak azért vállalkozhatott a sok között még a Maecenas szerepére is. Csak az a baj, hogy nem sokra becsüli a Mítoszt. A gyakorlati tettet szereti, ahogy az életben, a költészetben is. Nem véletlen hát, hogy épp eme mea culpámat ajánlottam föl neki, noha az egész kötet, vagy legalábbis a Mítosszal kezdődő részeit neki ajánlhatnám, hiszen az ő kertjében keletkezett szinte valamennyi, s legtöbbjük aligha (a Mítosz bizonyosan nem) született volna meg a Bikavölgy nélkül. De én épp a magam mentségét, e különös utat „a riportttól a mítoszig" szeretném neki megmagyarázni (különben el sem olvasná talán), s ha már vele sikerült elfogadtatnom a magam igazát, megérti tán s elfogadja más is. A mindig Nyájas Olvasó, a mindig Komor Kritikus s a többnyire Hálátlan Utókor.

Béke velünk!

(1980)

(A szerző önelemző esszéjét készülő kötete előszavaként írta.)

Bácskái Béla: Hazajelé, olaj