Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - Tóth László: Feljegyzések egy én-ontológiához (versek)
teszi-veszi ^eendőit lassan elfogyok lassan megnövök esténként az ő ezüst zsebórája kél fel s világít egemen tiktakol zakatol sistereg dübörög a sűrű éjen át oly közel van oly elérhetetlenül közel hogy túlnyúlok rajta egyre csak rendet rendet rendet kellene tenni rendezni kéne rendezni végre közös dolgaimat A múltidejű Múltidejű Ember 1970-ben kórházban voltam Nyugtátokkal altatókkal tömtek az idő lelassult eltévedt a hús labirintusaiban injekcióstűk ütegei lőtték szitává a könyékhajlatok ütőereit A magnézium után mindig úgy éreztem: bevizeltem Osztályunk tengermélyen az alagsorban volt Az ablakon túl a rácsos ég s a szomorúfüzek Sámson-haját felborzoló szél Az elektrosokktól megmenekültem bár nem tudom van-e mifelénk is ilyesmi Az ágy keresztjére feszítve tűrtem cslap-cslap hogy csöpög belém az inzulin Egy inzultáció miatt inzuláltak A ketrecben az élet értelmén elmélkedtem Azért kerültem oda mert az egyik orvosom a feleségem szeretőjére emlékeztetett De szerencsénkre nem volt az különben mégiscsak szétvertem volna a pofáját J. a bányapatkányokról mesélt amint megették a kenyerét Zd. az öreganyjáról meg a kurváiról A női osztály másutt volt Én sokáig nem láttam pinát Igaz egyszer igen ámbár akkor is csak a bozontját amikor meglestem Jarmilka nővért a klotyón Verset nem írtam egyet se de kártyáztunk sokat Volt hogy egyszerre három doboz cigarettát is elveszítettem Volt hogy egyszerre három látomást is nyertem M. doktor rájött kisebbrendűségi érzésem titkára Ám erről eddig még soha nem írtam mert tudom ha csak egy szót is írnék róla igazat adnék neki Készítettem viszont néhány egyéb feljegyzést a 11., 12., 13. és 14. opuszt A múltidejű ember címmel közölte is az egyik irodalmi folyóirat A többit azért nem mert azokat nem írtam meg Egyébként piros cédulám volt alagsori galaktikánkon kívül számomra nem létezhetett más világ
