Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - Tóth László: Feljegyzések egy én-ontológiához (versek)
az utcák nem utcák magasra csapnak a bérházak hullámai hánykolódó bárkák a trolibuszok akárha sirály ugatna rendőrautó vijjog odakünn A KERTHELYISÉGBEN STRAMLI SZÖL a fekete pincérnőt is én neveztem el Aphroditének aki a Mátyás sör habjából lépett elő Hermésznek kevés a nyugdíja Priamosz balettpatkányt nevelt Helénából Diogenész leköltözött az Emke-aluljáróba Kovács úr még nem jött jel a légópincéből ebben a városban az emberek növények állatok is csupán összeszerelhető elemeik önmaguknak VARIA-BŰTOR varia-kaktusz varia-öleb VARIA-EMBER a tartalom elsődleges a formák viszont maradandók az asztalon otthagyok egy húszast és kilépek az örök hullámverésbe az Úristennek szőre hull esik az eső hogy egésznek lássam össze kell raknom ezt a várost ez a város olyan amilyennek összeszerelem gyere el hozzám gyere el ebbe a városba gyere el szobányi bugyromba ÉJJEL AZ OMNIBUSZ TETEJÉN gyere el vendég vendégének gyere el ez a város olyannyira az enyém hogy már szinte idegennek de legalábbis furcsának érzem a villamoscsilingelés Úristen földig lengő szakálla ürlélekvesztők ringatóznak a nagy sűrű semmiben nyúl lebeg el a lombos házak fölött az égbolt oly igen homorú már fogy a fagy Az „itt“ és „ott“ Nincs szomorúbb látvány egy üres íróasztalnál mondta egy ismeretlen bölcs a XX. század utolsó negyedéből s ha ez igaz márpedig miért ne lehetne az akkor az én asztalom egyenesen röhejes látványt nyújt sőt maga a testet öltött röhej fényesre lakkozott sátáni kacagás belekortyolok a boromba goromba verseket kellene írni goromba versedet péld. ul arról is hogy goromba verseket kellene írni goromba goromba verseket Jobb kézzel közelebb húzom az írógép lüktető testét bal könyékkel odébb tolom a halott könyveket cédulákat
