Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - NAPLÓ - Szoberényi Zoltán: Mártonvölgyi László köszöntess
nemzedékéből még Weöres egyedülálló jelensége szippantott magához minden lelkesedést. Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy Vas nem hatott ránk. Csak éppen másképp hatott, mint amiazok. Rejtettebben, összetettebben. Nemcsak a verseivel. Fordításait már említettem, de legalább ilyen erővel dolgozott bennünk esszéírása. Vas István tündököl valósággal, valahányszor esszét ír. Babits-i, Németh Lászlói mércével mérhető tanulmányírói életműve. S ami a legfontosabb: soha nem öncélú, soha nem l'art pour lart esszéket ír, hanem szubjektív, főként műhely-jelle- gű vallomásokat, mindenekelőtt műfordítói tevékenysége „melléktermékeként”. Válogatott tanulmányait összegyűjtő kötete ilyen szempontból túlságosan is sokat eláruló ciklus-címeket tartalmaz: Bevezetés (mármint az általa fordított kötetekhez), Négy köszöntő, Horatius olvasása közben, A fordító naplója, Versekről. Mindebből azt szeretném kihozni, hogy Vas István voltaképpen épp eme sokoldalúságával vonta el a figyelmünket a számára nyilván legfontosabbról: a saját költészetéről. S ha elvonták a figyelmet róla a kiváló fordítások, a pompás tanulmányok, méginkább elvonta az önéletírása, a Nehéz szerelem. Hosszú évsk — évtizedek óta készül immár A líra regénye, de még, szerencsénkre, mindig nincs befejezve. Az Elveszett otthonok, A tavalyi hó és a Félbeszakadt nyomozás után olvashattuk immár, igaz, hogy csak folyóiratban a következő részt, a Mért vijjog a saskeselyű? címűt, s nyilván nem ok nélkül reméljük, hogy ezt is további részek követik még. így lesz vagy se, a tényen mit sem változtat: a Nehéz szerelem (a címét érezni csak valahogy nem Vas Istvániasan keménynek, intellektuálisnak) a magyar me- moár-irodalom legjelentősebb remekeivel, egy Bethlen Miklós, egy Rákóczi, egy Károlyi Mihály memoárjával vetekszik. Egy bizonyosnak látszik már ma, a hetvenedik születésnapon: Vas István, a költő, a műfordító s az esszéista a huszadik századi magyar literatúra élvonalába tartozik. A memoár-író, A líra regényének alkotója az egyetemes magyar irodalom legjobbjai közé emelkedett. Szeretettel köszöntjük hetvenedik születésnapján a csehszlovákiai magyar írók nevében is. Cselényi László Mártonvölgyi László köszöntése November 5-én tölti be 70. életévét Már- tonvöilgyi László, az irodalmi és kultúrtörténeti publicisztika ismert hazai művelője. 1928-ban jelentek meg első írásai a Ny itra vármegye című hetilapban. Közírói tevékenysége elválaszthatatlan Nyitra városának irodalmi és kulturális múltjától. A szó nemes értelmében felfogott lokálpatrióta, írásainak zömében fellelhetők a nyitrai vonatkozások, de munkássága messze túlnő a helyi jelentőségen. Neve a harmincas években vált ismertté. Irodalmi kritikáit, glosszáit, vitacikkeit, a riport és az esszé műfaji ismérveit vegyítő kultúrtörténeti beszámolóit gyakran olvashatták a korabeli újságolvasók. Rendkívüli erőfeszítéseket tett ebben az időben a Szlovákia tájaihoz fűződő magyar irodalmi, történelmi és kulturális emlékek, ill. a szlovák—magyar kulturális kapcsolatok felderítésére és népszerűsítésére. Számos ismeretlen vagy csak töredékeiben ismert kultúrtörténeti adatot, dokumentumot tárt a legszélesebb olvasóközönség elé. Talán néhány cím is érzékeltetni tudja munkássága sokrétűségét: Az első magyar könyvről (a Jókai kódex), Magyar jakobinus Nyitrán (Táncsics Mihály), Dalok a homályból (Komjáthy Jenő), A murányi vár regénye (Gyöngyösi István), Ahol az első „deákos” poéta verselt (Baróti Szabó Dávid) stb. A hivatásos kutatókat is megszégyenítő szenvedéllyel és szorgalommal tárja fel és teszi közkinccsé Anycs Pál, Reviczky Gyula, Petőfi Zoltán, Ady Endre, Juhász Gyula,
