Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - ÉLŐ MÚLT - Tasi József: Fábry Zoltán és Szántó Judit levelezéséből
Egy jó jel, hogy szorgalmasan hízok: már az ötödik kilónál tartok, ami hat hét alatt imponáló eredmény. Majd ha lesz alkalmatos fénykép, küldök. Erzsi is írt egy hosszú levelet, nagyon jól esik, hogy így törődnek velem és nem felejtenek el. így legalább kicsit enyhül az a rettenetes árvasági érzés, amit visszhang- talanságom öl belém. Csak az idő lenne már végre jobb. De sokszor olyan pechünk van, hogy pont a szűkre szabott sétaidő alatt esik az eső. Szóval Judit: legyen nyugodt, törődnek velem és jól érzem magam itt. Mindig örülök, ha soraival bekopogtat hozzám. Szeretettel ölelem Zoli Erzsinek is fogok írni, Horváth Ferinek is írnék, de nem tudom a címét. Viszont: a színház most zárva van és lapomat ki tudja mikor kapná meg. Addig is üdvözlöm őt. /Ceruzával írt levél, jegyzettömbből kitépett írólap mindkét oldalán. Címzés: VI., Bajza u. 39. Petőfi-múzeum BUDAPEST Postabélyegző: Vysoké Tatry — St. Smokovec 16.VII.55-18 A boríték túloldalán: Fábry Zoltán — Tbc-sanatorium, 103. Nový Smokovec — Vys. Tat ríj C.S.R. 3. Oj Tátrafüred, [1955] IX. 13. Drága Judit, immár egy hónapja, hogy levele válaszra vár, de nagyon el voltam foglalva és többször feküdtem is a szívem miatt. A tüdő rendben van és ha ténylegesen pihenhettem volna és nem kellett volna terminusokra dolgozni, akkor talán a szív sem rakoncátlankodna. Egy fél kiló híján hízásban elértem a tíz kilót. El tudja képzelni a pozsonyi soványságot tíz kilóval kövérebben? Hogy ne kelljen sokat fantaziálni küldök 3 felvételt 3 különböző időből. Itt is látnivaló, hogy nem járom egyedül a tátrai utakat, sőt három és fél hónap alatt egyetlen egyszer sem sikerült ezt megtennem. Igen, vén fefjel folytattam egy három év előtti itteni találkozás minden nagyszerűségét. Partneremet itt találtam és azóta egy boldog nyár telt el! És 28-án már haza kell mennem! Szóval: mindenképpen gondoskodtak rólam és most a házamról is kezdenek gondoskodni: párt- és állam és kultúrszervezetek tetőt húznak rá majd. Ha nem most ősszel, úgy tavasszal, bár nem tudom, elbír-e még egy telet? Stitnický sokat segített (volt is engem itt meglátogatni), de az ösztönzést mégis csak maga gyújtotta az emberekben — drága Judit, hogy velem törődjenek. A Csillag-ban is megjelent már Szalatnai cikke. De ez nem — magyarországi visszhang: Dobossy (akinek írását az Ír. Újság teljesen kiforgatta és semmit mondó címmel gyöngítette] és Szalatnai itteni emberek voltak, ha úgy tetszik: Magyarországra átkerült tanítványaim. Budapest végeredményében — magánlevelektől eltekintve — néma maradt. A Fáklya aug.—szept. számában megjelent „Egy ismeretlen József Attila-kötet nyomában”. Egyidejűleg küldöm a Fáklya ezen számát is külön nyomtatványként. És most mit mondjak az anyának, a gyermekéért aggódó anyának? Hogy minden jó lesz és rendbe jön? Csak kívánságomat küldhetem íme, együttérzésemet. Ha Erzsivel és Ferivel találkozik: üdvözletem. (Erzsi nem felelt nyár közepén írt levelemre]
