Irodalmi Szemle, 1980

1980/9 - Hamar Kálmán: A kommunisták együttműködése Nyitra vidékén

A Magyar Tanácsköztársaság bukása után számos közéleti személy, író, politikus kényszerült Csehszlovákiába a fehér terror elől, ahol bekapcsolódtak a csehszlovákiai munkásmozgalomba, és segítették a szociáldemokrata baloldal ideológiai megerősödését Szlovákiában.

1920. május 8-án jelentették, hogy három kommunista agitátor érkezett Csehszlovákiába, akik a magyar kommunista párt tagjai: Münick — Kraus Ferenc néven, Seidlerová

— Ella Gippel néven, és Guth Leman >- dr. Ludvik Korft néven szerepel. A nyitrai rendőrség nyomozást indított a megyében és részletesen beszámolt a minisztériumban a rendőrség kommunista-ellenes hajszájáról, valamint Kamotey Eduárd osztrák kommunista ellen, aki illegálisan érkezett Csehszlovákiába. Kijevben a rendőrséggel dolgozott együtt, most a csehszlovák kommunistákkal tartja fenn a kapcsolatot. A rendőrség véleménye szerint Kamotey fő feladata az erdélyi kommunista mozgalom összefogása és ellenőrzése.

1920. augusztus végén a nyitrai hatóságok újabb intézkedéseket tettek a kommunista mozgalom elfojtására a megyében. Jelentések számolnak be arról, hogy a kommunista propaganda a legális szociáldemokrata sajtóban is terjedt Szlovákiában. A német kommunista párt Spartakus csoportja számos német nyelvű kiadványt terjesztett az országban, így Lenin, Bucharin, Trockij, Radek írásait a szocialista forradalomról és a kommunizmusról. Svédországból és Olaszországból is érkeztek a megyébe kommunista tartalmú nyomtatványok és egyéb kiadványok. 1920. augusztus elején a minisztérium elrendelte a nyomozást a győri direktórium tagjai után; keresték a direktórium elnökét, Vajdics Bélát, és a direktórium tagjait — Bérezi Lászlót és Kolárt, akik illegálisain lépték át a határt. Az egykori vöröskatonák 1921 első felében a visszatérés után már az új internacionalista pártba, Csehszlovákia Kommunista Pártjába léptek be, és itt fejtettek ki forradalmi tevékenységet. A rendőrség 1921 áprilisi jelentésében ismertette Halász Miklós és Káposztás Gyula rozsnyói kommunista agitátorok tevékenységét, akik a Gömöri Munkást szerkesztették. Mindketten az adott időben Berlinbe ill. Párizsba utaztak, hogy megszervezzék a hazai és a nemzetközi német, francia kommunista mozgalmat. A rozsnyói rendőrség jelentése szerint Káposztás 1919-ben fegyveres csapatokat szervezett a csehszlovák egységek ellen, Elvégezte a Ludovikát, képzett katonatiszt lett. A magyar ellenforradalom győzelme után visszatért Rozsnyóra, ahol bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. Kommunista kapcsolataikat kiterjesztették Nyitra megye területére is. A burzsoá hatóságok rettegtek a szocialista forradalom emlékétől. A rendőrség, a bírósági szervek és a polgári sajtó — különösen a Národní listy 174. számában

— éles hangon támadta az itt tartózkodó emigráns kommunistákat. Vezércikkben támadta a népbiztosokat, mely szerint kb. 80 népbiztos dolgozott fontos beosztásban Szlovákiában; az ellenzéki pártokban is, de különösen Csehszlovákia Kommunista Pártjának soraiban. Javasolta a hatóságok erélyes fellépését az emigráns kommunisták ellen. E felhívásra reagált a lévai rendőrség, és 1924. augusztus 4-én jelentette, hogy Léván elfogták Bonyhády, Manó Károly ős Horváth népbiztosokat. Manó Magyarországon tartózkodott, Horváth azelőtt lakatosként dolgozott, a kálnal Hudec Mátyás volt népbiztos pedig a löki községi tanács, valamint a republikánus párt tagja. A rendőrség ÜJbarsról jelentette Lévára, hogy Szalai Lajos, a republikánus párt tagja népbiztos és direktóriumi tag volt 1919-ben. A jelentéseik szerint a lévai járás területén a rendőrség nem tudta elfogni a volt tanácsok tagjait, akiket a polgári közegek tévesen népbiztosoknak neveztek. A Pondelní list 1931. augusztusi számában az erősödő kommunista mozgalom ellen még a Szlovák Tanácsköztársaság emlékét is megidézte, mert a csehszlovák burzsoázia a gazdasági válság idején félt a szocialista forradalom megismétlődésének lehetőségétől. Vezércikkben hívta fel a csehszlovák hatóságok figyelmét arra, hogy „Szlovákia vörös elnöke”, JanouSek Csehszlovákiában tartózkodik. Mint ismeretes

— írta a továbbiakban a lap — JanouSekre Kun Béla bízta a Szlovák Tanácsköztársaság elnökségét. Szlovákia elfoglalása után szökésben volt, a német határon elfogták, de Prága parancsára szabadon engedték. Ekkor Oroszországba utazott, majd propagandát kezdett folytatni a munkásság között, és szép színben tüntette fel a Szlovák Tanács- köztársaság történetét. Szlovákia déli járásaiban álnéven folytatott forradalmi munkát, és ezért a rendőrség Léva környékén elrendelte a nyomozást.

De mindez már csak a burzsoá politikusok és újságírók rémlátása volt, mert Janoušek, a Szlovák Tanácsköztársaság elnöke az 1920-as évek elején meghalt.