Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - Németh István: Vízió harminc évnyi múlttal a hátam mögött (vers)
Vízió harminc évnyi múlttal a hátam mögött És akkor dél volt. Zuhogott az ég, lángragyúlt a folyó, fáklyaként dőltek karjai közé az erdő fái. Fej fej mellett rohantak a megvadult lovak és emberek. Aki tehette, bunkerokba bújt; s bennégett. Szenes testek ölelték egymást. A folyó partján kuporgó apó mozdulatlan és hangtalan nézte a hömpölygő árt. Hát ennyi csak? Lányát kitakart combbal, tüzes ágyékkal ringatta a víz, fia elszaladt és beleveszett Európa másik szélén a tengerbe — már hiába tódultak hálójába a halak. Este lett, de ő már nem jött meg. Az ég alján fekete füst, a szemek sarkában rémület. Odébb a parttól üszkös csonkok, tollaégett varjak a fán ... NÉMETH ISTVÄN
/
