Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - FIGYELŐ - Dusza István: Forrás antológia 1969—1979
Forrás antológia 1969-1979 Könyveim között őrzöm a Forrás 1970. szeptember-októberi számát. Az akkor még kéthavonta megjelenő folyóirat fedelébe rést vágott Pólyák Ferenc, a matkói fafaragó, hogy oda rejtse ajándékát: egy 1569-ben vert ezüstpénzt. A Forrás azóta is eljut hozzám; munkálkodásukról, országhatáron túl is ható erejükről tanúskodva. A folyóirat kéthavonkénti periodicitása közben havonkéntira változott, s az „irodalom-művészet-tudomány” témamegjelölést felváltotta a „szépirodalom-szocio- gráfia-művészet”. S véleményem szerint a tízéves Forrás minden külső és belső, formai és tartalmi változása közül épp ez a változás a leglényegesebb. Amit mi sem bizonyít jobban, mint az eddig kétszer meghirdetett szociográfiai pályázatuk, és három országos szociográfiai tanácskozásuk. A Forrás antológia A való világ vonzásában című részének szerkesztői bevezetőjéből idézek: ,,Most és a jövőben is, a való világot kendőzetlenül ábrázoló és azt jobbítani akaró írásos törekvések előtt kell a kaput nyitva tartani. Olyan írásokra van szükség a szociográfia műfajában, amelyek érvényesen szembesítik az eszmét és a gyakorlatot, amelyek a nyilvánvaló, de elmanipulált tények láttán nem átallanak »meztelen a királyt« kiáltani, s amelyek elég bátrak a bibliai kérdés korszerű újrafogalmazására is: mivégre élünk a szocialista magyar földön." A bevezetőt követő szemelvényfüzér bizonyítja a Forrás körül csoportosult írók széles társadalmi érdeklődését, amely egyszerre Bács-Kiskun megyei és országos. A műfaj lehetőségeit elemzi Illyés Gyula a vele készített interjúban: Hatvani Dániel kérdésére a szociográfiai fellendülésről többek között az alábbiakat mondta: „A 'verskritika már átlépte az országhatárokat. A rímekről már lehet ítélkezni anélkül, hogy tekintetbe vennénk, hol vonul határvonal. A tudomány is át-áttörte a merev válaszfalakat. A tüdővész vizsgálatát már- már sikerült összehangolni. A pedagógiát is sok tekintetben. De a közép-európai szociográfia, amit éppen Gustiék próbáltak megvalósítani, és amit Bartókék lelkesítő példával megcsináltak a népművészetben — ez még hátra van. Ez volna a következő fontos feladat. Nemcsak arra volna jó, hogy összehangoljuk a közös érdekű munkát, de végre őszintén beszélhetnénk a válaszra váró kérdésekről is ...” Nem véletlenül idéztem Illyés Gyulát e terjedelmében eleve meghatározott recenzióban. A Forrás szociográfiai törekvése befolyással volt a folyóirat szerkesztésének más területeire is. Ezt bizonyítja az antológia legterjedelmesebb részét képező versanyag. Illyés Gyulától Pintér Lajosig halad a sor. Nemzedékek szólnak ránk e versekből. Ránk szólnak: kérdőn, paran- csolőn és tettre serkentően. Sok ilyen válogatást! Igaz, nem teljes, de a szándék, az igény, amely e verseket egymás mellé rendezte: nemes. Akár ezer szociográfiára telne belőlük, annyi hevület, figyelem, ébresztő dobszó van bennük álmos közöny ellen, annyi orvosság széthúzás, széthullás ellen. S itt újra idézni kényszerülök, Hatvani Dániel Fényünktől fényesedjen című versének első és utolsó szakaszát: ,,Ver minket a mindenség / aranyszöges korbácsa / telek lépcsőin futunk / rügyek márciusába I ... I Segít az összebújás / Isten sem véd meg szebben / zuhogjon ránk a korbács / fényünktől fényesedjen”. Fényesedik és tiszta a cél is, amely az antológia szerkesztőit, Hatvani Dánielt és Szekér Endrét, a Forrás főszerkesztőjét, illetve főszerkesztő-helyettesét vezérelte. S átszűrődik a sorok között is, összekapcsolva a különböző műfajú írásokat. Szekér Endre Szociográfia és líra című tanulmánya pedig akár bevezetője is lehetne a kötetnek, de magyarázata bizonyosan a Forrás kettős törekvésének, amelynek harmóniája páratlannak mondható a magyar folyóirat-történetben. Népismeret — ezt a fogalmat használják a romániai magyar néprajztudomány művelői, akik a Kós Károly teremtette alapokra építkeznek. A hagyományos értelemben felfogott néprajz fogalmánál valójában mindig több érződött e fogalom mögött, ám konkrét meghatározást ez sem ad. A Forrás antológiában a szociográfia és a líra kapcsolatát mintegy kiteljesítik a népköltészetről, a népzenéről tett vallomásokat. Ezeket olvasva tudatosult bennem: törté
