Irodalmi Szemle, 1980

1980/7 - NAPLÓ - Ferencz Ferdinánd: Komlós Aladár 1892—1980

idők új dalnokának, Ady Endrének költeményeit olvassák, szellemi táplálékként szíva magukba Ady, a nagy példakép verseinek szinte minden sorát, mely viharként csap le és zúdul végig az úri Magyarországon, hogy felrázzon, felébresszen kényszerálmából egy egész nemzetet. És ebbe a viharba dörögnek bele az ágyúk, s a nemzeti lobogókkal felclcomázott vonatok nap-nap után indulnak zsúfolt vagonokkal az értelmetlen pusztulás, pusztítás felé. Komlós Aladárt is magával ragadja, a katonavonat és a fegyverek ropogásába belejajdul a költői lélek. Évekig kell várnia, hogy megszólaljanak a harangok — a béke harangjai, hogy fölvirradjon a „Vörös Nap”, hogy az oroszországi szovjetek példájára létrejöjjön a Magyar Tanácsköztársaság. Mennyi reményt, mennyi nemes szándékot döntött halomra a Tanácsköztársaság bukása és az azt követő büntetés, mely egy egész nemzetet sújtott. Lelkében súlyosan megsebesülve kerül haza Losoncra Komlós Aladár is. Hónapok kellenek, míg magára talál, míg felveszi a háború által elszakított fonalat, évek, míg megszólal újra a költő, és megjelenteti Voltam poéta én is címmel egy félbemaradt költő verseit és vallomásait. Ezt az első önálló verseskötetet egykori tanárjának, a költő Bodor Aladárnak ajánlotta. És újra tenni, sodorni, élni akar! A kialakult új világ ellenére is. A kisebbségi sors ellenére is, irodalmat teremteni, magyar irodalmat. Írni, tanítani büszkén, bátran, meggyújtani újra a haladás fáklyáját, mit a háború s az azt követő évek szele eloltott. Felemelni magasra és bevilágítani a sötétségbe, utat mutatni, s ha kell, utat törtni egy emberibb világ felé. Ezt vállalta Komlós Aladár is hivatásának. Írni, tanítani, nevelni minden visszahúzó erő ellenére is. És rövidesen már olvassák országszerte a magyar- országi emigránsok által szervezett Kassai Naplóban, melynek szerepe főleg irodalmi vonatkozásban volt jelentős, Komlós Aladár írásait is. Fábry Zoltán így ír a Kassai Naplóról: „Az induló magyar írás lényegében itt és innen startolt. Darkó István, Földes Sándor, Győry Dezső, Jarnó József, Komlós Aladár, Márai, Merényi, Mihályi, Sebesi, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső és jómagam a „Kassai Napló Vasárnapja”-ban leltünk megértő otthonra.” Ekkor már egymás után alakultak Szlovákiaszerte a magyar kisebbségi irodalmi ás kulturális körök. Losoncon is

megalakult a Madách-kör, melynek bár Komlós Aladár nem volt tagja, mégis aktívan támogatta a kör munkáját. A Kortárs ez év szeptemberi számában Illyés Gyula Beatrice apródjai című emlékezésében egy olyan eseményre hívja föl az olvasó figyelmét, mely Komlós Aladár életében jelentős fordulatot hozott: .. Komlós Aladár elcsatolt megyéknek nevezett egyetlen alkalommal egy tájegységet. Tanári állása, majd szülőföldje elhagyására kényszerült..állapítja meg Illyés Gyula. Bécs, Budapest, új élet, új környezet. Nehéz idők voltak akkor a Horthy- féle ellenforradalmi Magyarországon. És ilyen körülmények között sok megpróbáltatás várt Komlós Aladárra is. De ő ennek ellenére sem adta fel a reményt. Oj kapcsolatokat teremtett, írt, alkotott és tanított rendületlenül, anélkül, hogy megalkuvó lett volna, hogy csorbát ejtett volna a haladás eszméjén.

Minden munkája a Nyugat nagy korszakához kapcsolódik. Az 1928-ban megjelent Az új magyar líra volt az első nagyobb vállalkozása, amelyben a századeleji nagy költőnemzedéket mutatja be. Ady és kortársai fellépését korszakter = mtő jelenségnek tekinti. Következő gyűjteményes tanulmánykötete az írók és elvek, mely a Nyugat kiadásában jelent meg 1937-ben, már előre tekint, és a háború utáni új törekvéseket elemzi, mégis a Nyugat nagyságának hirdetője. Az Írók és elvek legjelentősebb tanulmányaiban a harmincas évek tanulságaival igazolja régebbi elemzését. Komlós Aladár ez idő tájt elsősorban kritikus: okos, friss, eleven és támadó; fő eszköize a józan és a könyörtelen logika. Nyíltan áll ki az új líra társadalmi céljai mellett: „A forradalmat hiába verték le a fegyverek, a szellem nem vett erről tudomást, s továbbra is át volt hatva a meggyőződéstől, hogy társadalmunk megérett a pusztulásra és gyökerestől át kell alakítani.”, írja a „Magyar irodalom a háború után” című fejezetében. De következetes logikával foglalkozik a kisebbségi magyar irodalommal is az „Utódállamok” című fejezetben.

A kor „újrealista” költészetében látja reményei Igazolását, s az új nemzedék a magyar élet rendbehozásában, a nagyobb szociális igazság kiharcolásában, s a magyar és európai értékek egyesítésében látja hivatását. S például nemcsak Erdélyi József és Szabó Lőrinc, hanem Ily- lyés Gyula és József Attila is, kiben elő-