Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - Lovicsek Béla: Kék szilvafák I. (dráma)
JOLÁN: Nem én, hanem a fiad. Annyira belefeledkezett, hogy pettyesnek látja tőle az egész világot. SZABÖ: És a férje? JOLÁN: Tényleges katona. SZABÖ: Hát igen: a férjes asszonynál nincs kockázat, akkor rázza le magáról, amikor akarja. Ismerhetnéd már Gabit. JOLÁN: Tévedsz! Én a te helyedben alaposan megmosnám a fejét. Nem lesz ennek jó vége, meglátod. SZABÓ: Gondolod? ... Majd beszélek a fejével. JOLÁN: El is várom... Megyek az üzletbe. (elmegy) GABI: Szia, apu! Suliba rohanok, csak egy könyvemért ugrattam fel. (Besiet a szobájába, kisvártatva visszatér] SZABÖ: Egy pillanatra ráérsz? GABI: Tényleg sietek. SZABÖ: Vár rád valaki odalenn? GABI: Kinek kellene várnia? SZABÓ: Például a ... a pettyesszeműnek. Szereted? GABI: Apu, te aztán nem teketóriázol. Hát, hogy is mondjam... futó kalandnál többet jelent... most már többet. Jő vele lenni... jó ... és ... SZABÓ: ... melegek a szemei. GABI (átveszi a hangot] ...és pettyesek... Láttál már pettyes szemű nőt, apu?... Ha tovább nézed ... szóval, én még ilyeit nem láttam. SZABÖ: És férjes asszony . . . GABI: ...és van egy tízhónapos kislánya, aki szőke és örökösen bőimből. SZABÖ: ...és neked jó vele lenni, mert... jó. Hát ez pofonegyszerű, de egyre cifrább. Anyu tud a kicsiről? GABI: Más sem hiányzik! így is haragszik rám. Látom a szemén. SZABÖ: Pedig előbb vagy utóbb csak megtudja. GABI: Nyilván. SZABÓ: És akkor?... Hagyd békén azt az asszonyt, fiam, ha szereted és tiszteled anyádat. GABI (sokára, csendesen): Késő... azt hiszem, most már késő... Sajnos, nem tshetek róla, apu ... SZABÓ (sokára): Menj a suliba... (Gabi nem mozdul) Menj csak, majd elbeszélgetünk még róla. GABI (széttárja a karját): Ez van, apu... (Elmegy) 3. kép Szín: Ugyanaz. Történik néhány órával később — este, Jolán van a színen. PAPA (besündörög): Nincs még bekapcsolva a televízió? A marna már nagyon türelmetlenkedik. Ma este adják a krimi befejező részét. JOLÁN: Nincs még nyolc óra. PAPA: De a híradó már megy. JOLÁN: Hadd menjen! PAPA: Hát csak azért mondom... (Tanácstalanul topog, aztán elcsoszog. Kisvártatva ismét besündörög) Fülledt a levegő, kinyithatom az ablakot, Jolán? JOLÁN: Felőlem le is szedheti... PAPA: Nem kezdődik még a krimi? JOLÁN: De bajban van, papa ... PAPA: Hát csak azért mondom. .. (elcsoszog) JOLÁN (bekapcsolja a tévét): Jöhetnek! PAPA (nagy igyekezettel tolókocsin tolja maga előtt nagyanyát): Jövünk már, jövünk! (elhelyezkednek ) NAGYANYÖ: Kicsit megigazíthatnád a képet, nem látom jól! ... Süket vagy, Jolán? JOLÁN: Egész nap nyögött meg haldoklott, mama, most mégis ideül? NAGYANYÖ: A képet fényesítsd ki, mondtam már! JOLÁN: Elég tiszta az. (ideges, alig bír uralkodni magán)
