Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - Taliga István: Anyag és eszme (Nagy János művészetéről)
ANYAG ÉS ESZME Nagy János gyűjteményes kiállítását 1980. április 29-én nyitották meg a komáromi Du- namenti Múzeum termeiben. Adósságtörlesztés volt ez a tárlat mind nekünk, szlovákiai magyaroknak, mind Komárom városának, mert Nagy János ezt a kiállítást már évekkel ezelőtt megérdemelte és megrendezhette volna. Az anyag, amely őt Komáromban képviselte, betekintést enged egész eddigi munkásságába, s megismertet a művész közel húszesztendős alkotói korszakával. Mielőtt magukról a kiállított művekről szólnék, engedtessék meg nekem, hogy életéről és az indulás éveiről ejtsek néhány szót. Nagy János 1935. június 17-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait Komáromban fejezte be és 1955-ben lett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója, amelyet 1961-ben végzett el. 1961-től 1965-ig tanár a besztercebányai Pedagógiai Főiskolán, majd egy évig a komáromi Dunamenti Múzeum munkatársa. 1967-ben újra visszatér a katedrára, s 1970-ig a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanít. 1972-ben otthagyja Komáromot, ahonnan Helembára költözik, s ma is itt dolgozik mint önálló művész. 1961 és 1979 között több kiállítás résztvevője itthon, és külföldön 1971-től a FIDEM által rendezett nemzetközi éremművészeti kiállítások állandó résztvevője. A főiskolán F. Stefunko és R. Pribiš a mesterei. Ismerve mindkét tanár életművét, nyilvánvaló, hogy diákjaik csak klasszicista-realista, illetve romantikus-expresszionista útravalóval távozhattak az iskolából. így volt ez Nagy János esetében is, azonban tanulmányai befejeztével már rövidesen új, addig ismeretlen tájakon barangol. Érdeklődését egyre inkább a keleti tájak művészete kelti fel. Mezopotámia és a végeláthatatlan ázsiai sztyeppék népeinek művészete — természetesen a magyar népé is — Jelenti számára azt, amit a legtöbb szobrásznak a klasszikus görög és római művészet. A dőlés nyugat-európai művészet nagy korszakainak művészetéből a későromán oszlopfők .. tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd, hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes örömű, ne tűrd, hogy vénhsdjünk sorra lélekben szakáilasodva, hülve latolő józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér pirosba, röptess az örök tilosba ...” (Nagy László: Tűz) Nagy János művészetéről Taliga István
