Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - FIGYELŐ - Sebők Géza: Vétessék ki szóló szívem
között keresendő. Jókai Mór délszláv tárgyú regényei, színművei, novellái, sőt képviselőházi megnyilatkozásai egységes koncepciói Jegyében fogalmazódtak meg; a kulturális közeledés mellett több esetben politikai küldetést is jelentenek. Fried által igazolódik, hogy a népköltészeti motívumok nem járulékos részei a Jókai-mű- veknek, hanem lényegi elemei. A magyar irodalom a délszláv népköltészet recepciójánál elsősorban abban különbözik a kelet-európai szláv irodalomtól, hogy kisebb esélye volt a közvetlen érintkezésre, tehát nagyobb súllyal esett latba a német közvetítés. Ennek ellenére mind a szlovák, mind a cseh irodalomban a délszláv népköltészet témáinak beemelése az irodalomba (Goethe példája nyomán) hasonló eszközökkel ment végbe mint németben vagy a magyarban; s ez tulajdonképpen a délszláv népköltészet hasonló recepciójával is magyarázható. A Štúr-iskola költőinek, elsősorban magának Stúrnak elképzelései, főként ami a népköltészet helyének, szerepének, jelentőségének a nemzeti tudat fejlődésében elfoglalt helyét illeti, igencsak egybevágnak Erdélyi Jánoséival. A szerb nyelvteremtés tehát a szlovákot is ösztönözte, a gyűjtőmunka és Vük Karadžič összehasonlító szláv néprajza Kollárra és Safárikra is hatással volt. A délszláv hősregék és népdalok a felvevő irodalmakban új műfajokat sugallva új hangvétellel szélesítették a poétikai teret, tematikai gazdagodást hoztak, sőt a teória számára is új érveket szolgáltattak. Fried István számunkra is sok tanulságot adó, értékes könyve a magyar irodalom Kazinczytól Jókai Mórig terjedő száz esztendős folyamatát vizsgálva állapítja meg: a délszláv népköltészet e száz esztendő alatt otthonra talált a magyar irodalomban módosulva, a magyar környezethez idom •lva, de őrizve eredetének jellegzetességeit is. Alabán Ferenc Vétessék ki szóló szívem Szlovákiai magyar népballadák. Közzéteszi Ág Tibor és Sima Ferenc Csaknem két évtizede foglalkozik céltudatosan hazai népballadáink gyűjtésével Ág Tibor, aki immár harminc esztendeje amolyan egyszemélyes Zenetudományi Intézete a szlovákiai magyarságnak: népdalt, népzenét gyűjt, hangszerel, zenét szerez, kórusokat vezet, énekeseket, éneklő csoportokat irányít, ha kell, tanácsot ad, előadásokat tart és végül, de nem utolsósorban publikál. A Magyar Néprajzi Lexikonban az Ág Tibor munkásságát ismertető szócikk három főbb munkáját említi, az 1953-ban kiadott Dalolj velünk! című gyűjteményt, az 1957-es 100 szlovákiai magyar népdalt és az 1974-ben megjelent palóc népdalok gyűjteményét, az Édesanyám rózsafáját. A sorozat most egy újabb kötettel gyarapodott. A több évtizedes szívós gyűjtőmunka ez ideig mintegy tízezer dallamot eredményezett, ebből 1123 a balladák száma. Ezekből válogatta ki Ág Tibor hazai első ballada- gyűjteményünk anyagát, melyben 54 balladatípus 162 változata található: a hazai magyar népballadák szövegükben és dallamukban legszebb, legteljesebb, legcsiszoltabb változatai 71 helységből, gyakorlatilag a szlovákiai magyar nyelvterület egészéről. A kötetet bevezető, mindössze négyoldalas mikrotanulmányból az olvasó megismerheti a kötet születésének körülményeit, a válogatás szempontjait, a hazai nép- balladakutatás jelenlegi állapotát. A bevezető zárórészében a szerző a balladák mai életét ismerteti. A tanulmányt az 54 balladatípus 162 változata követi, a következő felosztásban: 1. Régi (középkori) balladák, 2. Ballada- szerű régi énekek, 3. Betyárballadák, 4. Űj balladák, 5. XVIII—XIX. (XX.) századi ponyvaballadák. Ez a besorolási mód a
