Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - ÉLŐ MÚLT - Török Zsuzsa: Abarai mondák
inkább csak az öregjét vitte. De Ráska, a szegény falu vót. Ott sokan haltak. Azok: gyöttek ide is, hogy fel kell lázadni. 9 A kolera 1831-ben érintette Abarát. A kormánybiztos maga Kossuth Lajos volt. Kivizsgálást tartott, mer az a hír járja, az urak mérgezik a vizeket, attól pusztul a nép. Fel volt izgatva a nép, az igaz. Lett Is aztán rendcsinálás. A templom előtti téren állították fel a derest. Ötven botot mindenki kibírt, igaz, egy hónapig hasmánt feküdtek. Sokan kifeküdték a hónapot. Jeső Istvánt, Kis-Almássi Sándort felakasztották. Az Akasztódomb Petrik és Abara között van. Kérték a kegyelem megadását, mert Abarán se földesurat, se pandúrt nem öltek meg. Igaz, a tiszttartót megcsúfolták. De az olyan is vót. Már a hajdú a Trinkelynél nyargalt a kegyelmi levéllel, de már lógtak. Ez történt az epekórság idején. 12 No hát összebeszéltek az emberek. Hogy az urak avval a fehér porral mérgezik a népet. Attól a sok betegség, meg a sok halott. Ebből a sok beszédből lett aztán a nagy lázadás, meg minden baj. A Pipatiltón deresre húzták a sok embert. Asszonyt nem. Csak Ráskán. De Jeso, Almássi, csak kötélre került, hiába ment rimánkodni Almássiné Ojhelybe. Pedig vót vőna is kegyelem, ha nem sietnek az akasztással. De félemlíteni akarták a népet. Azért húztak minden falu határába kettőt akasztófára. Szegény Almássiné, hogy az urát felakasztották, sose vót többet szerencséje. Soha azoknak semmi nem sikerült. Megátkozta ő azt a portát. Az ura portáját. Mer hiába jó hely, meg szép hely az ott a Másvégen, ott van a parókia is. mégis nem építkezik azon senki, mer Almássiné megátkozta. így beszélték az öregek. Tőlük hallottam oskolás koromba ... Féltünk is oszt a Kisdobik felé csatangolni, mer néha feljártak a kolerások. A gyerek elhitte. BETYÁRTÖRTÉNETEK — SZŐKE JANKÖ, A BETYÁR A múlt század végének jellegzetes alakja a betyár. Abarán egyetlen betyármonda nyomára bukkantam csak: a Szőke Jankóéra. Nem szőttek legendát a betyár alakja köré. A századfordulón a falu már módosnak számított. Nem várt a betyártól semmit, nekik volt féltenivalójuk. Ez józan, számító nép lehetett már akkor is. Nem is közülük került ki Szőke Jankó. Néhány idősebb ember hallotta csak ezt az esetet. De az a benyomásom, hogy hosszú évtizedekig családi titokként kezelték, félve Szőke Jankó bandájának bosszújától. 3 A Gyapároson olyan betyártanya vót, hogy a népek nem járhattak arra. Céke mellett a hegyen Szőke Jankó vót a főbetyár. Az mindenkit lefülelt. Kisbéritől lejjebb az aljba vót a Betekints kocsma. Oda jártak a betyárok. A tokaji hegyre hordták az abaraiak a hordót, erre, a Nagyerdőn át. Szalánci térültébe bement a Betekints kocsmába. A zsidó intette: „Ne menjen, Szalánci uram, mer sajnálom. Négy lovon vitte a hordót, sok pénz van magánál. Szőke Jankó itt azt mondta: Ma éccaka aratok a Gyapároson”. De a halál aratott. Szalánci dédapámnak vót egy olyan bünkősbotja, hogy a bünkő olyan vót, mint egy gyerekfej. No, az mindig a keze ügyébe vót. Ott a Gyapároson oszt maga várta Jankó szerencsére. Mer azér egy banda elbánt vóna Szalánci dédapámmal. De Jankót leütötte. Már pedig a rúdon állt, onnan esett a ló közé. Hát ehhez egy kis szerencse is kellett mer Jankónál mindig puska vöt. Rettenetes félelembe éltek soká. Mer nagyhírű vót a Szőke Jankó bandája, oszt nem tudták, vót-e tanú. Sokat rettegett, mikor lobbantják fel a tetőt, de nem tették. A dédnagyapám 94 éves vót, amikor meghalt, én is vótam a temetésén. 4 Ezt Szerbin Mihály édesapám beszélte nekem. A dédnagyapám még jobbágy vót. Kellett úrdolgát járni. Mint a gyerek, elaludtak, hát deresre húzták őket. Ezt dédnagyapám elúnta, elment szolgálatot keresni. Terebesen találkozott a Rudas nevű urasággal, eljött
