Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - ÉLŐ MÚLT - Török Zsuzsa: Abarai mondák
A bécsi erdő Is a Lorántffy Zsuzsánnáé vót, meg minden. De azt az erdőt nekünk testálta. Nyolcszáz katesztrális holdat. A felét az egyházra hagyta, huszonkét öl fa vót a papé, tizenkét öl meg a tanítóé. Azt minden esztendőbe boglyába kellett hordani a parókia meg az iskola udvarára. A négyszáz katesztrális hold vót a gazdáké, közösbe. Ha beütött a fagy, mink, a gazdák, nyilat húztunk. Aszerint vághattunk minden télen. Mentünk mingyán, ahogy befagyott a Laborc, oszt megbírta a szánkát. Lovas szánkával mentünk. Hordtuk vagy egy hétig. Nagy faboglyák álltak az udvarokon. Itt a mi népünk soha nem fázott. El is adtunk sokat. No-, hát ezér vót a Rákóczi-féle harc is. Az erdőért. Szép ember is vót Rákóczi, jó ember is vót. Mentek a mieink megsegíteni. Sokan. Több is ment vóna, de Esze, a vezér, csak a talpasokat válogatta. Az öregek beszélték, de ez igaz vót. A medvetalp. E vót a gubán. Olyan vót az, mint a sarzsi a világháborúba. Mert fekete gubát hordtak itt nálunk a legények, meg a házasok. A férfinép. Aki már medvével verekedett, rávarrta a talpat a gubára. Sok vót itt a nyáj, gyött le a medve a Vihorláttól. Hát oszt ezek vótak a legjobb katonák. Balta a német fejébe, a vót a jó fegyver. Vótak, akik visszagyöttek, atyusnak is a nagyapja vagy a dédapja. Az öreg úgy beszélte, hegy itt kezdődött a harc, ahol a Verbovnyik vót. Azt is mondogatta, hogy sokat szalajtották osztán a németet, de az is őket. Bukás után hazagyöttek egy páran. De vót aztán közülük, aki nemes lett Újhelyben, Tállyán. Ilyen világ vót. Az abaraiak mindig kitettek magukér. 11 KCLERALÁZADÄS Adatszolgáltatóim folyamatosan ismerik falujuk, népük múltját. Faggatom őket, mi nevezetes történt még itt a régi időben. A kolera és lázadás szavakat szándékosan ki se ejtettem, ők maguk is elmondták, hogy: „vót itt más is, nemcsak labancverés”. A koleralázadás okai, lezajlásának körülményei a korabeli adatokból ismeretesek. Ezek az emberek nem tudják, mit tartalmaz a levéltárak anyaga. Ők csak azt tudják, amit rájuk hagyományozott a népi emlékezet. Óvatosan, eleinte restelve húzódoztak. A felakasztott áldozatok utódai semmiképpen nem is nyilatkoztak. Máig hatna a félelem vagy a szégyen? Óvatosan csak annyit mondtak: „nem igaz az, hogy akasztófán végezték, nyirágot kaptak ők is, mint más”. A többiek aztán fájdalmas szavakkal beszéltek a falut ért szerencsétlenségről. 2 Igen haltak az emberek. Kolera vót. Az urak olyan mérget vetettek a folyóba, hogy látták, kék lánggal éget még a víz is, amikor beleszórták. Hát az ember belsejét hogyne égette vóna! Nagyapám apja szókimondó ember vót. Olyan mostani módra beszélhetett az urakról, mer kapott 95 nyirágot. Almássit, meg Jesot felakasztották. Nagyapám főcinkos vót, ő 95 nyirágot kapott. Azt hitték az urak, a száz botot nem éli túl. Míg a húszat kapta, addig érezte, de tovább mán nem. A derest a hajdúk a Pipatiltón állították fel. Ez a keresztútnál van, ott, ahol ma a,kocsma áll. Pedig hát vót itt a lázadásra a parasztnak oka, éppen elég. A felesége háromhetes betegágyas vót. El kellett .menni úrdolgába, Nagymihályon túl, kavicsot rostálni az útra. Csak úgy engedték haza, hogy ístenkedett, háromhetes kisgyereke van otthon. A többi asszony csak másnap, meg még később jött haza. El voltak keseredve a népek, no. A tetejibe meg Almássi, Jeso meg az én dédapám látta, hogy belökték a port a Laboréba. Hát persze hogy fel kellett lázadni. A népet meg hordták ki a meszesgödörbe a petriki határ szélire. Ha kinyúlt a szalmán, lökték a talicskára, vitték a gödörbe, rálapátolták a meszet. Nem hántolták el őket, csak mikor betelt a gödör. Nem adtak orvosságot, de a Pipatiltón az akasztófát meg a derest felállították. így vót. Ilyen élet vót akkor. Ma is ott áll egy fa. A Szabó Feri földje, a Kisdobik arra a fára jár véggel. 3 No, hát úgy hallottam, vót sok igazságtalanság. Igaz, van a most is. Itt Abarán az uradalmi tiszttartó lakott. Ha a tizedik keresztet bevitte az úrnak, csak akkor mehetett •a paraszt a magáéba. A Templomsor a legrégibb a faluban. Ott vót a kút a templom
