Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - ÉLŐ MÚLT - Török Zsuzsa: Abarai mondák
legényében, Deregnyei Györgyben. Féltette nagyon Rásky Zsuzsannától. Ki is értek a mocsárból Deregnyő alatt. Katán török ruha volt, mert sok kanász makkoltatott akkor az erdőben. Félt Kata, hogy megismerik, mert sütött a hold. Deregnyő alatt csak strá- zsáltak a György katonái. Aztán egy szálig levágták a törököt. Egyet meghagytak, aki magyarul kiabált. Betömték a száját, felvitték a dombra. Ott szúrták ki a szemét a Szem- szúró-dombon. A domb ma is megvan. Igaz, Deregnyei György csak elvette Katát. Szerette tán, vagy megsajnálta? Hogy Rásky Zsuzsannával mi lett, arról nem beszélt senki. Nem emlékszem. ■6 Leányvár, úgy hívták a várat. A templommal szemben állt a Laborc túlsó partján. Alagút vezetett a várból a templomba. A vár azon a helyen vót, a régiek beszélik, ahol most van a pálya meg a Kiserdő. Ahol a Várgaz van, az ott később épült. A vár szénatartó aborái itt voltak az abarai határban. Arról a sok szénatartó aboráról kapta a falu a nevét. Abara több kézen ment át. Nem könyvből olvastam, öregektől hallottam. Az ■abarai magyarokat a tatárjárás után Csongrád vármegyéből hozatta fel a Rásky uraság, mert a tatár kiölte a népet Kisráskán is, meg Nagyaborán is. Csakhogy az vót a baj, hogy a Ráskyak odavesztek a mohácsi csatában, csak Zsuzsanna maradt meg Ráskán. Abarán kisebb uraság vót akkor, az Abarai György urasága. Ogy emlegették az öregek, kis váracska vót, de sok marha vót a karámba, körül. Abara György portyán vót, Kata, a lánya igen szép vót. Tetszett a basának, de Kata Deregnyei Györgynek vót a menyasszonya. Azért a török csak rohamozott, el is foglalta estére ügyesen a várat. Elhajtották a marhát, Katára török ruhát húztak. Mutatni kellett neki Deregnyő fetó az utat. Mert az vót a hír, tele van kinccsel a deregnyői pince. De jó katona vöt a Deregnyei György kapitány. Mindennap tartott mustrát. Mindenhol strázsa vigyázta a deregnyői határt. Észrevették a törököt, összeszedtek puskát, mordályt, rá a törökre. Le is kaszabolták egy szálig, csak annak az egynek kegyelmeztek meg, aki magyarul rimánkodott, a biztonság miatt kiszúrták a szemét, ne láthassa, merre vezet az út a faluba. Osztán Deregnyei György elé vezették. Felismerte ő már az ő menyasszonyát, de késő vót. Kata szeme világa oda vót. Elvette azér. Feleségül vette, mer hát ő adott parancsot, hogy a törököt le kell vágni, a foglyokat meg kell vakítani. Az öregek úgy tudták, jól megvótak együtt, egész míg Kata meg nem halt. Mert fiatalon halt meg. A vár meg pusztult. Nehéz idők vótak azok. '7 Az én apám olyan ember vót, nem tartotta magába a tudományát. Amerikát is megjárta kétszer. De csak hazajött, mert halászni a Laborcön igen szeretett. Én még olyan szépet nem láttam, mint mikor ő a csónakba állva szétterítette a hálót a vízen. Soha senkit nem láttam olyan sz,épen halászni, mint az én apámat. Fődet nem vett, mer nem tetszett neki, hogy az urak szabadulnak a fődtő, a paraszt meg a nyakába veszi. Inkább adni-venni szeretett, szóval, olyan gyövő-menő ember vót. Amit látott, hallott, mindent elbeszélt nekünk. Azt is elmondta, amit az öregektől hallott. Télen sokat mesélt. Mi csak fontunk. Hát ugye, akkor a lányok fontak, szőttek, meg hímezték a gyönyörűséges szép abroszokat. Piroskával, Bodnár Piroskával két testvérgyermek vagyunk. Összejártunk. Ott sokat lehetett hallani. Hallgattuk közben az öregeket. Mert régen az úgy vót, hogy összeültek az öregek beszélgetni. Ok úgy mondták, hogy bő- cselkedni. Beszélték, valamikor erre mifelénk kevés vót a főd, csak nád, meg tő, meg szittyó. Meg hát a nagy erdők. De főd kevés. Az is az uraságé. A török világban Abara György vót a mi urunk. Szép kis vára is vót itt a Laborc-partba. Meg egy gyönyörűséges lánykája, a Kata. Árván nevelte. Nem hozott mostohát a várba, pedig Rásky Zsuzsanna igen kerülgette, még kutya képibe is. Mert az öregek úgy képzelték, hogy át tudott változni a sok gonosz boszorkány akár macskává, akár kutyává, még csíkos rongy- pokrócnak is, ha be vót avatva. Rásky Zsuzsanna csak be lehetett avatva, mer nagy fehér komondor képébe kerengett az abarai vár körül. Akkor is ott loholt, amikor rátört a bugyogós török a várra. Kata maga vót, az apja ország dógába járt oda valahol Tokaj körül. Lobogva égett a vár, felkoncoltak sok embert, de Katát nem bántották. Csak ráhúzták a bugyót, be a haját a turbán alá, oszt feltették a lóra. Hát mit
