Irodalmi Szemle, 1980

1980/5 - Cselényi László: F-montázs avagy a Fábry formula

sok közül két látogatás él leginkább bennem: a hatvanötös meg a hatvanhetes Történelmi találkozó volt mind a kettő A hat vanötös fotókon látom ki mindenki volt jelen: Illyés és Flóra Keresztúry és Forbáth s az „Erdélyi-unokák“ Később tudtam csak meg hogy egyikük Zsuzsanna volt a Hegyet hágék, lőtőt lépék csodálatos költeményeinek kibányászója Történelmi találkozó volt Meg kellene írni egyszer minden apró részletével együtt Illyést a szétvetett karokkal Flórát ahogy csitítja „ne izgas sa magát“ s Fábry amint behúzott nyakkal ámul a dühöngő költőn

314

nem látok messze országokig el még egy ilyen oltárőrzöt Már szakálltalan korában fölavatták hogy ősei patríciusházát re .metebarlanggá alakítsa s benne csakis nekik éljen Illetve hát annak amiért ők is éltek és haltak — csak ritkán természetes ha lállal — az Ügynek S ha indulhatna holmi boldoggá avatási per /kortársaim közül bizony Stósz irányában szögezném az ujjam

.3/2

321

•szociológus az megint csak helyzeti adottságaiból a cseh .•szlovákiai magyar irodalom körülményeiből adódik Éppen Illyés •Gyula aki megítélésem szerint kristálytisztaságú pontos képle te az effajta publicisztikai hevületű alkotónak az Iszony francia kiadásához írt előszavában eképpen próbálja megértet mi az idegen olvasóval a közép-kelet-európai író helyzetét:

.322

némák voltunk és embertelen hang nem hagyta el szánkat Némák -voltunk de dac és harag nem gyülemlett föl bennünk A sértő 'döttség bosszú és türelmetlenség elvadító szenvedélyét mi el emésztettük magunkban: ennyi az előnyünk De ezt meg kellett tartanunk ez kincsünk zálogunk és menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humana népe A vox humanában testesült meg a

323

méginkább történelminek volt minősíthető a másik kézfogás: a JForbáth—Fábry-féle Forbáthtal egy kocsiban utaztunk Stószra -s megdöbbenten hallottam tőle hogy még soha nem látta Fábryt -Ez annyira mellbevágott hogy alig akartam elhinni: hiszen épp akkortájt olvastam Fábry nagy tanulmányát a Mikor a néma be szélni kezd elé s ismertem már Forbáth máig remekműnek minő síthető gyönyörű Fábry-versét Mindenesetre jellemző és elszomo rító tény: rávilágít irodalmunk és közéletünk egykori (s tán mindenkori?) viszonyaira: hogy a két máig legjelentősebb írás tudónk több évtizedes fegyverbarátság s levelezés után hetven •évesen a halál küszöbén szoríthat kezet egymással Éppen oly .abszurd dolog ez mint az hogy Gaál Gábort sosem látta Fábry