Irodalmi Szemle, 1980
1980/5 - Herbert, Zbigniew: Nagyapó, A farkas és a kisbárány, A törpék
ZBIGNIEW HERBERT Nagyapó DZIADEK Jó ember volt. Szerette a kanárimadarakat, a gyermekeket és a hosszú miséket. Szívesen eszegetett mályvacukorkát. Mindenki azt mondta róla: nagyapónak arany szíve van. Mígnem egyszer aztán sűrű ködbe merült ez a szív. Nagyap6 meghalt. Elhagyta gondoktól elgyötört áldott testét és vámpír lett belőle. A farkas és a kisbárány WILK 1 OWIECZKA — Megvagy — szólt a farkas, és ásított egyet. A kisbárány reá emelte köny- nyes szemét. — Valóban meg kell enned? Tényleg így kell végeznem? — Sajnos, igen. !gy van megírva minden mesében: történt egyszer, hogy egy szófogadatlan kisbárányka elszökött az anyjától. Az erdőben találkozott a gonosz farkassal, aki... — Elnézést, de itt nincs semmiféle erdő, csak a saját házam kertje. És az anyámtól sem szöktem el. Árva vagyok. Az anyámat ugyancsak farkas ette meg. — Nem tesz semmit. A halálod után majd gondjaikba vesznek téged is a tankönyvírók. Gondoskodnak a halálod hátteréről, motívumairól és erkölcsi tanulságairól is. Ne neheztelj rám. Sejtelmed sincs arról, micsoda hülye dolog gonosz farkasnak lenni. Ha nincs Ezópusz, most békésen üldögélhetnénk a hátsó lábainkon és nézegethetnénk a naplementét. Nagyon sajnálom. Hát így történt, kedves gyermekek. A farkas megette a kisbáránykát, aztán megnyalta a szája szélét. Ne kövessétek a farkas példáját, kedves gyerekek. Ne áldozzátok fel magatokat pusztán azért, mert az erkölcs úgy kívánja. A törpék KRASNOLUDKI A törpék az erdőben nőnek. Különleges szaguk van és fehér szakálluk. Egyenként bukkannak elénk. Ha marokra szedhetnénk, megszárítgathatnánk és az ajtó fölé aggathatnánk őket — meglehet, nyugtunk lenne. Tóth László fordításai
