Irodalmi Szemle, 1980
1980/5 - Flórian, Miroslav: Nemo kapitány naplójából, Énök, Őszi szózat, Ars poetica (versek)
azzal a könyörtelen és naívdad gesztussal, mely mégis — mértékletes. Nem sajnálom — ahogy ki szoktam állni, újra kiállnék, kicsi és óriás, merném dühös lendülettel vigyázni legsivárabb napom is . . . Nem vitás. Hullnék minden eltékozolt napomra síránkozón, szertartás szerint még, mint hullt egykor ama Patrokloszra — Achillész, Péleusz fia — s rínék. És rítam . .. Magányos és ismeretlen. És újra. És újra Burgasz ragyog, hol a szörnyű rémülettől remegtem, és kiáltottam — én élő vagyok. Élő vagyok — a restiben kilenckor. A lumineszkáló tábla alatt... Ahol fölébredt hattyú a mozdony . . . Én elfogadom lelkesítő, nagy kockázatát annak, hogy élve éljek, ne legyek halott Hriszto Totev soha: született Isztambulban. Harmincéves. De bolgár. És Burgasznak lakosa. .. . Színház Burgasznál nincs kegyetlenebb még. Egyedül élek — mikéntha póluson. Csupaszabb vagyok az északi szélnél .. . Ne hagyj el engem, én kis kórusom. Kórus: Hogy sietsz te. Lehetetlen, hogy itt élj gőgös-névtelen, ki mégis ragyog? Döntöttél hogy emlékezel? Hogy ítélj? — Hinni akarom, hogy élő vagyok. Utassy fŕzsef fordítása MIROSLAV FLÓRIAN Nemo kapitány naplójából A küszöbömre zúdulnak a kertek, részeg hullám csapkodja a városfalat — Ötször négyméteres garzonszobában ereszkedem a mélybe; körülzárva
