Irodalmi Szemle, 1980
1980/5 - Canev, Ivan: Mégis!, Krisztus-korban (versek)
IVÁN CANEV Mégis! Vándormadarak riadt kórusa fölötted újra, űzetvén fölsejlő ordas áriáktól. Körben kökörcsin nő — cigányvirágok dérvert tábora. Mily irgalmatlan tél szakad ránk ismét! A föld s az élet hosszú hónapokra így senyved majd: ki néz, szélfútt szemmel néz, s mit hall, a hang is hóval beborítva. A búza-sárga út lesz csont-fehér, patak nem csobog, némák mind a tücskök a vastag hó alatt, mely mindent elföd, s úgy tűnik, éje véget sosem ér. De mégis ... Mégis! Érkező madárraj rikolt egyszer csak majd, s rüggyel tömött fák állnak díszben, tengernyi virággal a föld összes lombhullása fölött. Vladimir Popovnak Életem delén, ím, szavam tétován kondul: méltóbb fele melyik lesz: mi jön még, vagy mi elmúlt? Ám utam nem lehet más: emberek között embernek lenni. Nem nyit be hozzám a fény, tárni ajtót énnekem kell, s álmomban sem lep meg egy üstökös se ösvénnyel, mit tüzes farka söpör fel. S tudok-e valakit, egyet csupán, aki elcserélhesse sorsát máséval, lakjék bár próféta benne? Krisztus-korban
