Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Karsay Katalin: Zúzódás (Sylvia Plath költészetéről)

SYLVIA PLATH KÖLTÉSZETÉRŐL Majdnem két éve már, hogy megjelent Tandorl Dezső fordításában Sylvia Plath válo­gatott verseinek kötete. A könyv véletlenül akadt kezembe. Azóta vissza-visszatérek hozzá — vonz és taszít ez a költészet, nyugtalanít és sebezhetővé tesz, ha világának eseményeit átéljük. Sylvia Plath? Pályája sikeresen ívelt a legmagasabb pontig — géniuszának kitelje­sedéséig. Aztán a megsemmisülés: életének és életművének záróakkordja. 1932-ben született Bostonban; európai származású, amerikai családban. Apja biológus, anyja tanárnő volt. Alig tízéves, mikor az apja meghal: „Állsz az asztalnál, apu. A ké­pen, ahogy megőriztelek, / Állad, nem lábad volt hasított, / De éppúgy ördög vagy, mint a sötét / Ember, aki ketté- / Harapta piros kis szívemet. / Tízéves koromban te­mettek. / Húsz, hogy meghalni próbáltam, / Hogy ott legyek újra veled, veled. / Gon­doltam, csontok is megteszik.” Az anya a legjobb iskolákat biztosította tehetséges, törekvő és szenzibilis lányának. Életének első fontos határköve: 1952. Országos novella­pályázatot nyer és először kísérel meg öngyilkosságot, ami alig változtat pályája sikeres felfelé ívelésén. Ösztöndíjjal Cambridgbe kerül. Házasságot köt Ted Hughes angol költővel. Két gyermeket szül, a Kolosszus című kötetét férjének ajánlja. Néhány roman­tikus év a Court Greenben — kastély, gyümölcsös, pázsit. Aztán a válás. (A szerelem élményét nem találtam Sylvia Plath költészetében. Csak itt-ott elszórva finomabb, kel­lemesebb hangulatú képekben.) A válás után gyermekeivel Londonba költözik. Rengete­get ír. 1963-ban, egy téli reggelen öngyilkos lesz. Gesztus? „Halála valahogy beletarto­zik a képzelet kockázatába...” Így adott súlyt legtöbb versének — a halál és a meg­semmisülés költészetének. Az ezerkilencszázötvenes és -hatvanas évek amerikai irodalmában nehéz tájékozód­nunk. Irányzatok, mozgalmak, költők követik egymást. Mi csupán egyet hadd említ­sünk. Robert Lowellt — Sylvia Plath tanárát. Az ő szemináriumain tanulta a versírást. Robert Lowell 1959-ig, a szabadverseket tartalmazó Élettanulmányok megjelenéséig szigorú metrikájú, klasszikus formájú verseket írt. Elsősorban tömör fogalmazásáról nevezetes. Sylvia Plath-ra ez a tömörség hatott; az Élettanulmányok pedig az intim költészet lehetőségeibe vetett hitét erősítették. Sylvia Plath bonyolult egyéniség. Pályája sikeres, ám mindemellett kételyek, szoron­gások nyomasztják. Költészete jellegzetesen Intim költészet és megtéveszthetetlenül női líra. Kategorizálni bármiképp is nehéz lenne. Megjelent köteteiben mind hangvételi, mind verstechnikai változást alig figyelhetünk meg; inkább a költő lelkivilágának prob­léma-csoportjaival kell foglalkoznunk. Vonzotta őt a pusztulás, az elmúlás, a halál mint verstéma és életjelenség egyaránt. Lázár kisasszonynak nevezte magát (a bibliai Lá­zárra utalva, ki negyednap után újra életre hívattatott), kit a „jótékony” ápolók, orvo­sok vissza-visszahoznak az életbe (Tulipánok, Lázár kisasszony, Zúzódás, Dobás). Ha­lálát személytelenné teszi, figyeli a test és a lélek történéseit a megsemmisülés pilla­nataiban. Önmagával kísérletezik. S mások „halálait” sajátjaként éli át. A halál óriás­ként magasodik előtte, s hatalmas erejű. És mindig beleütközik, s csatázik vele. De a halál jelképe is: a fojtogatás, a kényszer, a mindent legyőző szörny szimbóluma. S ahogy kísérletezik vele, úgy teszi közelivé, úgy szelídíti meg, úgy gyűri le makacsul, ZÜZÖDAS Karsay Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom